Újra nyeregben

2017-07-21

Szerző: Kovács Móni

Lassan három éve már, hogy semmit nem sportolok, és őszintén szólva eleinte ez nem is zavart annyira. A terhességem első percétől fájt, húzódott a hasam, így a futásról és kerékpározásról azonnal lemondtam – hiszen még a séta sem esett jól. A kismama-jóga órákra pedig a munkám miatt esélyem sem volt eljutni. A kisfiam születése után a császársebemmel röpke fél évig gyötört a nagyon erős és éles fájdalom, ami a műtét után 1,5 évvel szűnt meg teljesen.

Sportkártya
hirdetés

Idén nyáron azonban már terveztük a férjemmel, hogy beszerzünk egy gyerekülést, hogy a közeli Római partra legurulhassunk, esetleg át Szentendrére, de a Tisza menti nyaralásunkkor egészen biztosan kerekezni akartunk a Tisza-tavi bicikli úton.

A sors pedig hamarosan az orrom elé sodort egy remek ajánlatot, így röpke 15.000 Ft-ért beszereztünk egy csodás, kényelmes és biztonságos ülést a bicajomra, amihez ráadásul ajándék bukósisakot is kaptunk.
A férjem hamar fel is szerelte, de a pumpánk persze tönkrement, így indulás előtt sikerült csak felfújni a kerekeket.

Régen rengeteget bringáztam – éveken át a kemény budapesti forgalomban jártam dolgozni télen és nyáron is, a szórakozóhelyekre is két keréken érkeztem, de részt vettem többszáz kilométeres biciklitúrán is. Érthető módon alig vártam, hogy újra nyeregbe pattanhassak, de kicsit aggódtam, hogy a fiam az (enyhén szólva túl) érzékeny egyensúlyával hogyan fogadja majd az imbolygó járművet.



Igyekeztünk a fokozatosság elvét betartani, és mintegy hozzászoktatni a gyereket az új ketyerékhez. A panelban cövekelő cangára ültettük, az ágyon néha a fejébe húztuk a bukósisakot. Az utóbbi kifejezetten kellemetlen volt a számára, hamar lehajította a ragyogó zöld fejvédőt. De azért kezdett megbékélni a dologgal és egyre gyakrabban nézegette otthon a bicikliket, az utcán pedig érdeklődve figyelte a kerékpározókat.

Az első útját vidéken tette meg – egy utcában két ház között. Nem is akartunk hirtelen többet bevállalni. Meglepetésünkre teljesen élvezte, nem sírt, hanem első perctől mutogatott, csak az erős szél zavarta némileg. Én pedig – tapasztalt bringás lévén – nem is mertem volna Budapesten elkezdeni a terepgyakorlatot, mert sejtettem, hogy „pehelysúlyú” 14 kilós fiam kissé erős amplitúdójú kilengést fog jelenteni a sajtkukac-szerű mozgásaira való tekintettel. Igazam lett. Folyamatosan hátrafordul, mutogat, nézi a kereket, de természetesen a mellettünk elzúgó autók, traktorok és teherautók után is megfordul, így nagyon erősen kell kapaszkodnom és egyensúlyoznom, hogy ne hajtsunk egyenesen az árokba.

Vidéken aztán bátrabban csaptunk a lecsóba, lezavartunk egy 10 km-es utat első nap, másnap egy 5-öst, és ma este is nyakunkba vesszük a települést.

Elmondhatatlanul élvezem a kerekezést, mert végre MOZGOK! Fantasztikus érzés a fiammal közösen végigszáguldani (köhhm…) a falun, a parton meglesni az induló kompot, a repülni tanuló gólyákat kémlelni, megcsodálni, hogy minden háznak van teteje.  Az útra mindig viszünk kísérőt, mert sajnos hátul nincs szemem, így nem tudok neki érdemben reagálni, ha valami felkeltette az érdeklődését, ráadásul nagyobb biztonságban is érzem így magunkat.
Ha te is szeretnél bringázni, akkor csak bátorítani tudlak: vágj bele!



Akár kezdő, akár újrakezdő bicajos vagy, érdemes lehet megfogadni a következő tanácsokat:
- A gyermeked 2-3 hónapja biztonsággal ül egyedül? Ha nem, akkor még ne kezdjetek el bringázni. Ha épp 2-3 hónapja ül, akkor se induljatok rögtön 20 km-es túrára. Minél idősebb és ügyesebb a baba, annál erősebb a gerince, és a hátában, hasában található izmok, így stabilabban tudja magát tartani. Lassan emeljétek a távolságokat.

- Védőfelszerelés! A megfelelő ülést nagy gonddal válasszátok ki. Nem kell csillagászati összegekre gondolni, bár vannak luxus kategóriájú ülések is, azért a fent említett 15-20.000 Ft-os intervallumban is találhattok megfelelőt. A kerékpárszaküzletek eladói biztosan szívesen segítenek a választásban. A bukósisakról se feledkezzetek meg! Anya és apa sem! Életet menthet! A hagyományos, csomagtartóra szerelhető ülés mellett kapható még a vázra rögzíthető ülés is, illetve az utánfutós megoldást is sokan kedvelik. (A fiunkat ebbe nem lehetett beleültetni, rettegett tőle, így nem is erőltetjük.)

- Fokozatosság. Nem győzöm hangsúlyozni, mert szerintem nagyon fontos. Az új tevékenységgel és eszközökkel való barátkozásban és a távolságban is. Persze vannak babák, akik könnyen veszik ezt az akadályt is, de ha a te babád üvöltve sír, akkor egyelőre ne erőltessétek a dolgot!

- Ne indulj el egyedül! Az első néhány alkalommal jobb, ha van kísérőd, aki mögötted, kissé az út közepe felőli oldaladon teker, hogy a hátulról előzők őt kerülve, nagyobb távolságra haladjanak el mellettetek, mert a bicikli hátulját eleinte nehéz egyenesben tartani, kicsit imbolyoghattok. Ezt hamar megszokod majd, így később magabiztosan vághattok neki az útnak kettesben is.

- Étel-ital-pénztárca-lakat-lámpák. Ha elindultok, a varázslatos ötöst ne hagyjátok otthon! Első utunkat pár percesre terveztük, így semmit nem vittünk magunkkal. A jó hangulat, a kitörő öröm (nem sír! NEM SÍR!) és a kellemesen lengedező friss vidéki levegő hatására több, mint egy órát voltunk távol – étlen, szomjan, pénz nélkül. És még a bicajokat se tudtuk otthagyni sehol, mert lakatot sem vittünk magunkkal… Ha olyan jól érzitek magatokat, akár rátok is sötétedhet, így a lámpa is kapóra jön majd! (fényvisszaverőket is ragaszthattok az ülésre, biciklivázra, településen kívül pedig kötelező a láthatósági mellény viselése is. Nézzetek ki úgy, mint egy karácsonyfa!)

- Türelem és józan ész. Ha bármikor úgy látod, hogy az adott forgalmi szituáció kétséges kimenetelű (Átérek még ezen a zöld lámpán? Vajon van elég helye mellettem az autónak? Pirosan villog a vasúti kijelző, de vonatot még csak nem is látok, inkább átmegyek!) – inkább szállj le, és várd meg a teljesen biztonságos átkelési, kanyarodási, stb helyzetet. Semmi nem lehet fontosabb a testi épségeteknél! Ha pedig valaki beszól, ereszd el a füled mellett – hacsak nem magad okoztál veszélyes helyzetet.

Remélem sokan kedvet kaptok, hogy újra elővegyétek a drótszamarakat, és letekerjetek a legközelebbi folyó-, vagy tópartra egy kis esti beszélgetésre, nézelődésre, vagy lángosevésre.

Jó nyarat, és sok hátszelet! :)



Címkék: sport mozgás bicikli


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás