Tudd meg, mitől és miért fél!

Amit a gyermeki félelemről tudni érdemes

2017-01-18

Szerző: Deliága Éva

A félelem egyike ősi ösztöneinknek, ami evolúciós nézőpontból mérlegelve: hasznos. Ha képesek vagyunk felismerni a veszélyes helyzeteket, ha a potenciálisan kártékony dolgoktól félünk, az segíthet megválasztani a helyes reakciót: védekezni vagy támadni, ezek a szervezetünk két legősibb parancsai, melyek a túlélést szolgálják. 

Sportkártya
hirdetés

 

A szülő természetes ösztönétől vezérelve szeretné megvédeni gyermekét, azonban a félelem ott lakik bennük is gyárilag behuzalozva. Természetes jelenségről beszélhetünk, ha azt látjuk, hogy a 2,5-3 éves gyermek elkezd félni a sötéttől. Sőt, már korábban is észlelhetőek félelem által kiváltott reakciók: hirtelen hangos, éles, zaj, váratlan pozíció váltás, mélység észlelése, dühös, morgó-vicsorgó állat látványa félelmet kelt a csecsemőben is.

A családok szempontjából a baj tehát tulajdonképpen nem is a jogos, életkornak megfelelő félelmi reakcióval van, hanem az általános szorongással, vagy az ismeretlentől, újtól vagy ártalmatlan dolgoktól való félelemmel. Nagyon gyakori jelenségről van szó, így jó, ha sorra vesszük a gyermeki félelmek lehetséges okát, és javasolt kezelésüket.

 

HOGYAN KEZELJE A SZÜLŐ A GYERMEKE FÉLELMÉT?

 

Ha a sötéttől fél...

A sötéttől való félelem esetében sokszor segít, ha nem sötétítik be teljesen a szobát, ha égve maradhat egy kislámpa vagy jelzőfény. Pszichológiai szempontból tudjuk, hogy az alvást, a sötétet azért is övezi félelem, mert bizonyos értelemben ez kicsit hasonlít az elválásra, az elbúcsúzásra, mely felerősíti a szülőtől való elválasztás kapcsán érzett szorongást. Az éjszakai félelmek is akkor szoktak rosszabbá válni, ha a gyermek érzelmi biztonsága megrendül, és csak akkor érzi biztonságban magát, ha a szülő folyamatos jelenlétét észleli, még éjszaka is.

A szülő jó, ha elfogadóan, kedvesen reagál ilyenkor, hiszen a gyerek nem csak kitalálja, hogy fél, bár sokszor szoktak a gyerekek irreális dolgokat megnevezni: „Félek az oroszlántól a szobámban!” „Szörnyeteg van a szekrényben!” Ez inkább arról szól, hogy az elalvástól, elválástól, sötéttől való félelmüket társítják egy félelemkeltő dologhoz, azonban valójában nem attól félnek. Ezért nem is jó faggatni a gyermeket, mert ő olyankor azt éli meg, hogy nem értik meg, és csak próbál valami elfogadható magyarázatot adni, amit a szülő is elfogad és megért. Sokszor ezek a félelmek a megrendült biztonságérzettel függnek össze, amit nagyon nehéz az ovis korosztálynak szavakba öntenie. Ez fakadhat valamilyen traumából, ami érte a gyermeket, vagy lehet szó szimpla fejlődési ugrásról, mely megterheli a gyermek testét és lelkét is, ezáltal pszichés feszültséget keltve. Ilyenkor érdemes biztosítani, hogy a gyermek nyugodtan tudjon pihenni éjszaka, nem érdemes erőltetni a külön alvást. Előfordulhat, hogy  a család alvási szokásit meg kell változtatni (pl. lehet, hogy  a gyermek hosszabb altatási rituálét igényel), annak érdekében, hogy a gyermek kipihenten ébredjen. Ezek átmeneti időszakok szoktak lenni, és az érzelmi megrendülés helyreállása után a gyermek ismét képessé válik majd az egyedül, félelem nélküli alvásra.

 

Ha ártalmatlan dologtól fél...

Vannak olyan gyerekek, akik nem félelmetes dolgokat tartanak félelmetesnek. Félnek például a WC zajától, a porszívótól, liftbe szállni, vagy elkezdeni az új úszóedzést. Ilyenkor a félelem valaminek a tünete, mely mögött számtalan ok állhat. Lehet, hogy rossz élmény érte a szobatisztaságra szoktatásnál? Lehet, hogy érzékeny a hallása, ezért zavarja a porszívó hangja? Elképzelhető, hogy a felnőttek arról beszélgettek előtte, hogy milyen rossz lenne beragadni a liftbe? Lehet, hogy fél bemenni egy új közösségbe, vagy kiabálós az új edző? 

Érdemes sok türelemmel és beszélgetéssel kideríteni az igazi okot, még akkor is, ha a gyerek sem tudja pontosan szavakba önteni. Ha rossz élmény áll a háttérben, időt kell hagyni arra, hogy ez az élmény felülírható legyen. Így nem jó stratégia mindig elkerülni a félelmet okozó helyzetet, hiszen akkor az az élmény, hogy az a bizonyos dolog félelmetes, rögzül a gyerekben. Ha viszont finoman, sok türelemmel és humorral sikerült őt bevonni ilyen helyzetbe, akkor lesz esélye megtapasztalni, hogy jó élmény is érheti, így lassan felülíródik az a képzet, hogy abban a helyzetben félni kell. Minden helyzet egyedi bánásmódot igényel, attól függően, hogy mi a valódi ok a háttérben. Annak ellenére, hogy az a cél, hogy a gyermek tapasztalja meg, hogy indokolatlanul fél, senkinek sem javasolom, hogy erőszakos erőltetéssel taszítsa a gyermeket egy számára félelmetes szituációba, hiszen az csak erősítheti a megélt traumát.

 

Ha korának nem megfelelő inger érte...

Rémálmok, különös, irracionális félelmek hátterének lehet mozgatórugója egy olyan - sokszor vizuális - inger, mely a gyermek pszichéjét elárasztotta, és olyan ingert, tartalmat jelentett a számára, amit nem tud feldolgozni. Haláleset híre a rádióból. Katasztrófa látványa a Híradóból. Meséből szellemek, zombi, múmiák. Félelmetes videó klipp. Ijesztő mozifilm. Sok mai gyerek van rendszeresen tv, számítógép közelben, mely információ forrásokat előfordul, hogy egyedül kezelnek. Így megtörténhet, hogy egy félelmetes vizuális tapasztalás feldolgozatlanul ’lebeg’, hiszen ott és akkor nem tudta kitől megkérdezni a gyermek, hogy mit is látott. Jellemző, hogy a gyermek viselkedése ilyenkor megváltozik, képtelenné válik arra, hogy egyedül maradjon egy helyiségben, elkezdi félteni magát, vagy családját, fél elaludni, szorongóvá válik. Az ok feltárása itt is elengedhetetlen, hiszen a szülőnek akkor van esélye megnyugtatni gyermekét, ha rájön, hogy mi nyugtalanítja. Az elárasztó inger hatása idővel, néhány hét alatt magától tompul, és sokat segíthet, ha sikerül megbeszélni, megérteni, hogy mi volt annyira félelmetes a gyermek számára, és megnyugtatni őt, helyreállítani az érzelmi biztonságát, a biztonságos világba vetett hitét.

 


Sem faggatni, sem kényszeríteni nem szabad

 

Ha fél az ismeretlentől, az újtól...

Ebben az esetben inkább személyiségtípusról beszélhetünk, hiszen ez a tulajdonság általában nem egy trauma hatására jön elő, hanem egyes gyerekekre kezdettől fogva jellemző. Az ilyen típusú gyermek nehezen oldódik fel új helyen, lassan enged a bizalmába embereket, és nem szeret belevágni az ismeretlenbe. Ilyenkor legjobb a szülőnek kitapasztalnia, hogy melyik módszer válik be, hiszen az ilyen tapasztalások elkerülhetetlenek. Van, akinek az válik be, ha hosszan felkészíti a gyermeket, így a gyermek, ha tudja mire számíthat az új helyzetben, akkor már nem fél tőle annyira. Valamelyik szülő arra a módszerre érzett rá, hogy inkább hirtelen viszi bele gyermekét ilyen szituációkba, hiszen előtte csak nagyon izgulna, azonban ha már benne van, viszonylag hamar tud alkalmazkodni hozzá, és így megspórolhat gyermekének sok-sok izgulást.

 

A gyermeki félelem egyfelől tehát természetesen megjelenő életkori sajátosság, másfelől meg nagyon komoly dolog, ami jelezheti, hogy a gyermeket trauma érte, vagy megrendült az érzelmi biztonsága. Ha a szülő úgy érzi, hogy hetekig fenn áll a probléma, és ő már mindent megpróbált, hogy enyhítse a gyermekben lévő félelmet vagy szorongást, akkor érdemes szakemberhez fordulnia. Gyermekpszichológus segíthet feltárni a mélyebben húzódó okokat és a trauma feldolgozásban is. 

 



Címkék: negyven címke programajánló


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás