Szar helyen vagy, ha utálod a munkádat

Válts bátran!

2017-06-07

Szerző: Kőváry Anett

Miközben egyre többen és többféleképpen biztatnak minket arra, hogy élvezzük a pillanatot, tanuljunk a mostban élni, addig - észre sem vesszük, hogy - sokan akaratlanul is próbálják siettetni velünk az időt. Hányszor hallod a rádióban, amikor a délutáni műsorvezető arra biztat, hogy bírd még ki a munkaidőből hátra lévő néhány órát, vagy hogy fel a fejjel, már szerda van, mindjárt vége a hétnek. Mi értelme előrepörgetni az időt?

Sportkártya
hirdetés

Eleve ott kezdődik az egész, hogy régen rossz, ha valaki olyan munkát végez, aminek vissza kell számolni az utolsó óráit, mert annyira szar. Vagy ha olyan helyen dolgozik valaki, ahol már hétfőn azon agyal, mennyi van még hátra péntekig. Természetes, hogy az embernek elege van olykor a munkájából, vannak napok, amikor a főnökünk viselkedésére nincs magyarázat, vagy a szipogó kolléga, esetleg a front és a vihar miatt picsogó kolléganő teszi próbára a türelmünket. De ettől még nem kell utálni azt, amit csinálunk. Vagy: nem kell csinálni azt, amit utálunk. Kiszámoltad már, az életünk hány százalékát töltjük munkával? Na én nem, de biztos vagyok benne, hogy bazi sokat. És van értelme valami olyan szarral tölteni ezt a rengeteg időt, amihez valójában semmi kedvünk? Kiskorom óta tudom, hogy újságíró akarok lenni, és az is hamar kiderült, hogy nem lenne belőlem jó riporter, mert egyszerűen kényelmetlenül érzem magam terepen. Nekem kellett a stúdió nyújtotta biztonság, ott éreztem jól magam, a mikrofon mögött. Évek teltek el, változtak az életkörülményeim, a munkahelyeim és változtam én is. Most már azt viselem nehezen, ha a négy fal közé zárva kell dolgoznom, remegek szinte az impulzusokért, az új élményekért, hogy felfedezzek embereket, történeteket. Korábba nem tudtam volna ezt csinálni, most meg nem tudnám azt csinálni, amit korábban. Igaz, szerencsés vagyok, mert a szakmámon belül viszonylag nagy a mozgástér. Mégis hiszem, hogy mindenkinek van lehetősége rá, hogy változtasson a helyzetén, és ha kényelmetlenül érzi magát ott, ahol éppen dolgoznia kell, akkor ügyes tervvel és bátor megvalósítással változtathat ezen. Vagy nem, és inkább sóvároghat a péntek után már hétfőn reggel nyolckor. 

Nem hiszem, hogy az ember szenvedésre lett teremtve, azzal együtt, hogy időnként én magam is keresem a lehetőséget, hol lehet egy kicsit előadni a hattyú halálát. Valamiért belénk van kódolva ez, kibe erősebben, kibe gyengébben. De mégsem ajánlatos hagyni, hogy ez határozza meg az életünket. Ha a munkákban nem tudunk kiteljesedni, ha minden ott töltött másodperc kínszenvedés, hogyan akarunk boldog, szabad - és főleg -, önazonos gyerekeket nevelni? Ha a gyerekeink azt látják rajtunk, hogy nyúzottan érkezünk haza, és szájhúzogatva indulunk el, ő vajon milyen reményekkel vág majd neki a felnőttlétnek? Ami - tegyük hozzá - nettó szívás, de bruttósítva azért egész jó tud lenni.

Mondjuk azáltal, hogy merjük megkeresni, mihez nyúlunk szeretettel. Magunkhoz, persze, de most a produktív részére gondolok. Mi az, amiben jók vagyunk, mi az, ami élvezettel tölt el, mi az a munka, amitől úgy érezzük: előrébb mozdítottuk a világot? Mindenkinek van ilyen. Csak van aki bátran mer is lépni érte - akár egyszerre kettőt is. 

És ha megtaláljuk azt a hivatást, ami igazán nekünk való, nem is akarjuk majd annyira azt a pénteket már hétfőn. Vagy mégis, de idős korunkban sajnálni fogjuk a sürgetett hétvégéket, és azt, hogy nem adtuk be az önéletrajzunkat arra a munkára, amit a barátnőnk ajánlott a figyelmünkbe. Szóval az a rossz hírem van, hogy ha unod a munkádat, akkor egyszerűen szar helyen vagy. Ami valójában nem baj, hiszen azt jelenti, hogy készen állsz a továbblépésre. Nem kell végigszenvedni az életet egy olyan feladattal, aminek köze sincs a vágyainkhoz. 

Megérdemled, hogy valóra váltsd a benned lévő gyermek álmát, különben hogy biztatod majd erre a gyerekedet?



Címkék: munka munkahely hivatás karrier


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás