Rohadj meg, kedves terrorista!

Nem adom a békémet

2017-05-23

Szerző: Kőváry Anett

Este még Nicky Hayden halála miatt pityeregtem. Kevés értelmetlenebb dolog van annál, mint biciklibalesetben meghalnia a Moto GP korábbi világbajnokának. Fiatalon, jóképűen, vidáman, életerősen. Sírdogáltam kicsit, beállítottam az ébresztőt, megöleltem a gyerekemet és elaludtam. 

Sportkártya
hirdetés

Reggel 6 óra 4 perckor megszólalt Ed Sheeran és a Shape of you, ahogy minden reggel. Elsőre szundit nyomtam, ahogy minden reggel. Aztán persze mégis felébredtem, ahogy minden reggel. Első dolgom volt megnézni a híreket, ahogy minden reggel. Akármennyire káros és nem ajánlott, nekem mégis ezzel indul a nap, legyen rá mentség, hogy tizenakárhány évig hírszerkesztőként dolgoztam, az információéhséget sosem tudom kiirtani magamban. 

Robbantottak Ariana Grande manchesteri koncertjén. Kirázott a hideg, és mielőtt olvastam volna tovább, egy pillanatra behunytam a szemem és könyörögtem: ne legyenek halottak, ne legyenek halottak, ne legyenek halottak. 19 halott. Boldog, fiatal lányok, loboncos hajú tinik, akik megnézték a kedvencüket, és még az utolsó dallamokkal a fülükben indultak haza. Talán épp az Instájukra tettek ki egy utolsó szelfit, talán idétlenül vihogva idézték fel a legszebb pillanatokat egymásnak, amikor egyszer csak vége lett az életüknek. Ugyanolyan értelmetlenül, mint néhány órával korábban Nicky Hayden életének. 

Beleborzongok, mit érezhettek azok a gyerekek és mit érezhettek a szüleik. Beleborzongok, mert nekem is van egy lányom, aki igaz, még elég messze van attól, hogy koncertekre járjon, de a féltestvére éppen az áldozatokkal egykorú. Ő is most kezdi el felfedezni a világot, szórakozni jár, bulizik, élvezi a kamaszkorral a nyakába szakadt szabadságot, és ami a legfontosabb: teszi mindezt bizalommal a szívében. Bízik a világban, bízik a jóban, biztonságban érzi magát bárhová is megy, hisz ebben az életkorban mindannyian kicsit sérthetetlennek érezzük, éreztük magunkat. Beleborzongok, mert látom magam előtt a lányom féltestvéréhez hasonló nyurga tiniket, ahogy bomberdzsekijükben, magas derekú farmerjukban, tornacipőjükben nagyokat felnevetve araszolnak ki a koncert után az arénából. És beleborzongok, mert látom a rémületüket is. 

Tinilányok között robbantani egy koncerten? Igazán tökös, haver! Mi lesz a következő? Egy teltházas bábszínház? Esetleg egy kórház újszülöttosztálya? Ennyire vagy bátor, te mocsok? Azt gondolod, hogy az ilyen aljas, alattomos, gerinctelen, gyáva kis akcióid után összeszarjuk magunkat és félelemben élünk majd? Hasonlót éreztem két éve a Bataclan elleni támadáskor és tavaly is, amikor Nizzában a védtelen tömegbe hajtott teherautóval egy igen bátor rohadék. Akkor írtam ezt a levelet, amit igazán nem szeretnék minden évben elővenni… 

"Levél a terroristának

Te, aki önfeledten szórakozó tinilányok között robbantasz a világ egyik legnyitottabb országában, aki fiatalokat lősz halomra a párizsi éjszakában; aki éttermek teraszán sörözgető turistákat mészárolsz le; te, aki bombával a derekadon pusztítod el az embereket a brüsszeli reptéren, te, aki testvéreid nyomorát és a mi segítőkészségünket kihasználva, magadat menekültnek álcázva jössz a kontinensünkre, és te, aki teherautót vezetve gázolod halálra a gondtalanul mulatozókat, te azt gondolod magadról, hogy tökös gyerek vagy?

Te, aki attól érzed magad férfinak, hogy Kalasnyikovval a nyakadon lépkedsz a vérbe- és félelembe fagyott félholtak között, aki attól gondolod magad valakinek, hogy tnt-vel tömöd tele a gatyádat, és te, aki egy teherautó védelmező vezetőfülkéjéből játszod el a mindenhatót, te tényleg azt gondolod, hogy halhatatlanná váltál?

Nemhogy hős, de még csak valaki sem lettél. A neved számunkra csupán egy félkövérre szedett, kimondhatatlan karaktersor, amit senki nem akar megjegyezni. Nem lesz belőled szócikk a wikipédián, mert senki nem kíváncsi sem rád, sem az életedre. Nem kerülsz be az archívumba, nem olvassuk el a múltadat, nem érdekel, honnan rendeltél pizzát, és az sem, hogy milyen környéken nőttél fel. Múlandó vagy. És elmúltál. Neked nincs örökkévalóság, neked nincs megváltás. Mert nincs az az ostoba isten, amelyik elismerően tapsolna ártatlan emberek fröcsögő vérének. Nincs az az együgyű magasabb erő, amelyik lepacsizna veled védtelen gyerekek életéért cserébe. Neked nincs véges és végtelen, neked nincs feltámadás, semmid sincs, mert semmi nem vagy. Neked csak a nagy szagtalan semmi van.

Nem vagy hős. Gyáva vagy. Még én is bátrabb vagyok nálad; az összes nő, akiket amúgy semmibe vettél ebben a dimenzióban. Az anyák, akik egész életükben küzdenek a legfélelmetesebbel, a legyőzhetetlennel, aminek te még csak a közelébe sem értél, amit úgy hívnak: felelősség. Még szegény édesanyád is bátrabb nálad, mert szembe mert nézni a fájdalommal, amit világrahozatalod és felnevelésed okozott és jelentett neki.

És végül mégsem sajnálom anyádat, mert általad valahogyan mégis jobbá tette a világot: hősiesnek hitt ostoba cselekedettel minket erősítettél meg. Testvérekké tetted azokat, akik eddig más nemzetből valónak tekintették egymást. Egyformára festetted a profilképünket. Lövéseiddel nem a hitünket ölted meg, hanem a rettegésünket. Nem a sokszínűségünket irtottad ki, hanem a széthúzásunkat. Nem az álmainkat zúztad szét, hanem az illúzióinkat.

Nem érheted el, amit akarsz. Nem fogunk félni. Nem fogunk félelemben élni. A gyerekem se fog félni. Ő a te népedből valókkal, és bármelyik nemzet gyermekével vidáman játszik már most is és játszik majd később is. Ő már most szabad, mert szeretve van. Mi pedig csak azért is kávézgatni fogunk az éttermek teraszán, koncertekre járunk a manchesteri és a párizsi éjszakában, tűzijátékok után sétálunk haza nevetgélve.

Te meg a bárgyú, napalmtól ragacsos semmidben zokogva fogsz irigyelni minket az örök szabadságunkért.

Soha nem győzhetsz.

Ez a mi Európánk.

Ez a mi békénk."



Címkék: terror terrorizmus terrortámadás


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás