Amikor rólad pletykálnak a szülők

Nem törődnél a magad dolgával?

2017-06-05

Szerző: Kőváry Anett

Minden szülő másképp építi az életébe az óvodát. Van, aki szeret belefolyni az ottani eseményekbe, tervez-szervez, mindenről tud, mindenhol ott van, közvetíti, sőt, időnként generálja is az információkat. Van, aki viszont örül neki, hogy a gyereke jó társaságban, fantasztikus pedagógusok között, gyönyörű környezetben tölti a napjait, okosodik, szépen fejlődik és ennyi. És vannak, akik nehezen tudják elviselni, hogy valaki az utóbbi kategóriába tartozik.

 

Sportkártya
hirdetés

 

Számomra az óvoda nem több és nem kevesebb annál, mint ami: egy oktatási intézmény, ahol a lehető leglelkiismeretesebben gondoskodnak a gyerekemről. Finomakat eszik, hatalmasakat játszik, jófej gyerekekkel és felnőttekkel van körülvéve, tegezheti az óvónőket, angolul és önállóságot is tanul, egy szóval kiválóan érzi magát. Én pedig boldog és nyugodt vagyok, hogy ilyen környezetben cseperedik, főleg, hogy így száz százalékosan tudok a munkámra koncentrálni, nem kell amiatt aggódnom, hogy mi van a gyerekemmel. Ennek megfelelően “bánok” is az intézménnyel: reggelente általában rohanva adom be a lányomat, röviden elmondom, hogy aludt, reggelizett-e és egyáltalán, milyen hangulatra számíthatnak tőle az óvónénik, puszi, szeretlek, majd száguldás a munkahelyemre. Délután már nyugodtabb a tempó, olyankor viszont az, hogy újra láthatom őt és együtt lehetünk minden mást felülír, így csak a legfontosabb információkat veszem át a nevelőktől: aludt-e rendesen, uzsonnázott-e, nem volt-e vele gond, hisztizett-e, kakilt-e. Igazából reggel és délután is a gyerekem a főszereplő, ő a téma. Másoknak viszont - mint kiderült - belefér az idejükbe, hogy a többi anyukát méregessék. 

Őszintén bevallom, nem tudom és nem is igazán érdekel, milyen szülők hozzák-viszik a gyereküket az oviba. Persze, nekem is megvannak a magam ragadványnevei, de ezeket kizárólag a fejemben használom. Van a morcos, a mindig csinos, a terepjárós, a tűsarkas, a sznob, a nyájas, a nem köszönős, a mindig a férjével jövős, a hátizsákos, a slampos, a sok gyerekes, a futóruhás. És pont. Ennyi. Nem tudom, kinek mi a foglalkozása, ki hol lakik, ki milyen személyiség, és őszintén mondom, nem is igazán érdekel. Egyszerűen azért, mert számomra nem fontos. Az a fontos csak, hogy mindegyikük gyerekével jól érezze magát a lányom. Mindezek ellenére igyekszem mindig, mindekivel kedves és udvarias lenni, persze előfordulhat, hogy pocsék a reggelünk, olyankor az istennek se tudok mosolyogni. 

A jelek szerint azonban nem mindenki így gondolkodik, mert kiderült, hogy az emberek a gyerekem ovijában suttognak rólam. Mindegy is, hogy miért, de pletyka tárgya lettem. És ez azért megmosolyogtató, mert a kezdetektől fogva kínosan ügyeltem arra, hogy soha, senkiről ne mondjak semmit. Megtanultam már az elmúlt években, hogy a pletykálkodásnál haszontalanabb és felesleges dolog nincs. Másrészt nem is tudnék pletykálni azokról, akik semmilyen jelentősséggel nem bírnak az életemben. Harmadrészt egyszerűen nincs időm azzal foglalkozni, hogy más milyen vagy mit csinál. Engem csak a lányom érdekel, a munkám, és az, hogy amikor az egyikkel töltök időt, akkor ne foglalkozzak a másikkal. A boldog életem, a boldog életünk érdekel, nem az, hogy ki milyen autóval jár, kinek milyen logó virít a pulcsiján, és hogy ki hol volt nyaralni. 

És legkevésbé az érdekel, hogy ki mit pletykál rólam. Viszont a biztonság kedvéért megsúgom: nem igaz! :D

 



Címkék: szülők pletyka óvoda ovi


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás