Pegazus helyett hintaló

2018-01-12

Szerző: Turcsányi Ildikó

Punnyatag, nagydarab kamaszlány voltam, gondosan beoltva a mozgás majd minden formája ellen. Utáltam a tesi órák megaláztatásait, amikor tehetetlen állapotban lógtam valamelyik szeren, vagy bénára bicsakló nyakkal vallottam újra kudarcot a fejenállás kísérletemmel. A ceglédi testnevelés tagozatos általános iskola humán osztályát erősítve nem lett volna semmi gondom, ha a mi óráinkat az én hikomat stílusomra szakosodott nevelők tartják és nem élsportolók edzői, bár ez a karma középiskolában is elcsípte a grabancomat.

Sportkártya
hirdetés

Befolyásolható kisgyerekként estem elővigyázatlanul egyikük sportos csapdájába. Helyettesíteni jött hozzánk a helyi női kézi csapat edzője. Élveztem az óráit, hiszen a talajon maradtunk, így még sikerélményem is akadt olykor. Egyik óra után odajött hozzám és izomzatomat méltatva, akkor derült ki számomra, hogy nekem is van, megkért, hogy menjek le edzésre. Pár nap múlva a profi kézis lányok között róttam a köröket a sportcsarnokban, halál büszkén. A gondok a labdás gyakorlatoknál kezdődtek. Akkoriban szana széjjel frusztrált kamasz voltam, így szám szerint egy labdát sem tudtam elkapni, amihez pedig hozzáértem, az a dobás erejétől letörte a kezemet. Feri bácsi hamar rájött, hogy mezőnyjátékos nem leszek, de egy masszív kapust még nevelhet belőlem, így az egyik edzésen szemben találtam magam uszkve harminc, szerintem tudományosan a fejemet célzó, ezerrel és egy rohadt kemény labdával a kapu felé száguldó, vérmes amazonnal. Nagyjából tíz perc múlva véget is ért a karrierem. Eltalált egy erősebb labda, én kihúztam magam, hetykén odasétáltam a mesterhez, udvariasan, könnyes szemmel elköszöntem és soha többé vissza sem néztem.

Középiskolás éveimet is heti szinten próbálták befolyásukkal egészségessé tenni mindenre elszánt testnevelőim. Első tanárom, hamar rájött, hogy képezhetetlen vagyok a negatívnál is rombolóbb hozzáállásom miatt. Az őt követő újabb lelkes testnevelő tornászokat edzett. A női tornasport minden eszközén jártam szám szerint háromszor: akkor, soha többé, először és utoljára... Ars poeticam továbbra is  Churchill örökbecsűje a " No sport just whisky and cigars" volt, amely gondolatmenet megvalósításába teljes hittel bele is vetettem magam.

A kamaszkorom és kora felnőtt létem puding életformájának gyermekem születése vetett véget. Idővel kúszó-mászó csemetém mindenhová követése, teljes körű lemozgatása, boldoggá varázslása tette ki minden percemet, aminek köszönhetően én magam is egyre vitálisabbá váltam, ekkor még tudattalanul elindulva a sport irányába. Minden a napi sétákkal kezdődött. Lelkesen róttam a kilométereket eleinte babakocsiban nézelődő, később körülöttem rohangáló, a világra tündér ábrázatával rácsodálkozó, az élményeit cserfesen kommentáló csemetémmel. Hiányzott, ha nem caplattunk, így minden nap koptattuk a tóparti sétányt szélben, fagyban, hóban, szánkóval, korival, mikor hogy volt praktikus.

Sportos emberré válásom evolúciós fejlődésének jelentős állomása, a válásom idejére tehető. Meghatározhatatlan mennyiségű feszültség tombolt bennem, amit sem a saját, és bár tanár létemből adódóan könnyen megtörténhetett volna, más gyerekén sem akartam levezetni, így meg kellett találnom a megfelelő formát a keserű pirula kiválasztására. Ekkor kezdtem el terápiás céllal lovagolni. Egy Csillag nevű, ijesztően magas paripa lett a társam a stressz oldásában. Eleinte csak sétálgattunk, mellettünk oktatómmal, így tudtam, hogy baj nem lehet. Vadnyugati hősnőnek képzelem magam minden alkalommal és egyre jobban éreztem paripám rezdüléseit, egyre inkább bíztam benne és bár eleinte tele volt a lovaglónadrágom, már egyáltalán nem féltem tőle. Órák végére elsimultak a gondráncok viszont szaporodtak a nevetők, amit jótékony hatásuknak köszönhetően egyáltalán nem bántam. Új örömforrást jelentett az ügetés ritmusának megérzése és a viszonylagos száguldás.

Aztán egyszer zavar támadt az erőben. Csillag etetéskor összetűzésbe került egy társával, akit gazdája szintén akkor lovagolt, amikor én lobogó hajú köreimet róttam. Ügyesen lavíroztunk az ugrató pálya akadályai között kijelölt útvonalon, amikor fent említett bátor mén mögöttünk landolt. Tízcsillió izom feszült meg paripámban a másodperc töredéke alatt. Én tudtam, hogy meghalok, így combommal szorítottam szegény párát, aki már rúgott is hátrafelé, majd a mozdulat folytatásaként két lábra ágaskodott, amely csodás kűr befejezéseként ismét kirúgott két lábbal hátra, amit már én sem tudtam kezelni. Tehetetlenül zuhantam le a lóról, de mivel a stílus maga az ember, nem egyszerűen taknyoltam egyet, hanem szaltózva, csodálatos íves pályát leírva landoltam egy szomorúan kornyadó bokor. Hátamon fekve, egy pillanatra azonosultam a hasonló pózban kapálózó, már oly sokszor megfigyelt és megsajnált krumpli, - katica, -és büdösbogarakkal, akiken én mindig segítettem és bíztam benne, hogy engem is megment valaki. Annyit észleltem, hogy megállt az idő, a csend tapintható hiszen az utcán addig csacsogva bámészkodó helyi erők elhallgattak és valami véres esemény reményében  nyakukat nyújtogatva lesik a bukszust, amelyben átmenetileg hédereztem. Csillag nyugiban állt, oktatóm pedig sápadtan nyargalt felém, miközben ordítva hogylétem felől érdeklődött. Gyors tesztelés után éreztem, jobb csuklóm sajog, de egyben van és ép, más szerveim is túlélték a lassított felvételnek tűnő repülést és határozott nyekkenéssel kísért landolást. Egyéb idegállapotba kerülve felpattantam és támadni kezdtem a lovat, mert vissza akartam ülni. Remegő lábbal, büszkeségből visszafojtott sírástól kislányosan elvékonyodott hangon erősködtem, hogy vissza akarok mászni a hústoronyra. Segítséggel feljutottam a nyeregbe, de abban a pillanatban éreztem, hogy szaltóm közben elszállt a bizalom is. Párszor mentem még lovagolni, de soha többé nem tudtam elengedni magam Csillag hátán. Sokkolt minden mozdulata, azt sem kedveltem, ha a fülét mozgatta, ha pedig a farkával légy- és bögölyhessegetés közben időnként eltalált, felért egy lábon kihordott infarktussal. Szomorúan szembesültem a ténnyel, hogy nem én vagyok Nso Csi, Winnetou kishúgának földi manifesztációja. Úgy döntöttem gyermekkori álmaim bakancslistáján ezt a pontot kompromisszumos megoldással, határesetnek minősítve kipipáltnak tekintem és visszatérek a hintalóhoz és a csattogó szárnyú lepkéhez. Ezzel egyidőben barátnőm unszolására, átnyergeltem a zumbára, ahol hosszú időre ott is felejtettem magamat, de ez a kaland már egy újabb mese alapját képezi.....

http://sublotmesek.blog.hu



Címkék: sport életmód


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás