Mobilozol, vagy a gyerekedre figyelsz?

2018-11-15

Szerző: Czafrangó Ági

Te is ítélkezéssel szemléled a játszótereken, szupermarketekben, tömegközlekedési eszközökön, és egyéb veszélyzónákban azokat az anyukákat, akik gyermekük testi épségének folyamatos felügyelete helyett, mobiljukat nyomkodva, a virtuális világba merülnek?

Vagy épp a másik oldalon állsz, és téged is folyton azon kapnak, hogy csemetéd derűs ábrázata helyett a kijelzőt bámulod?

Vajon az okostelefonok tehetnek arról, hogy kevesebbet figyelünk a gyerekeinkre, vagy ez csak egy eszköz, ami ha nem lenne, más elfoglaltságok is ugyanúgy közénk állnának?

Nekem, amikor a nagyobbik fiam megszületett, még nem volt okostelefonom (pedig csak 6 éve volt, hihetetlen), így van némi összehasonlítási alapom.

Az első néhány hétben természetesen minden figyelmem a kisbabámé volt, sokszor túlzásokba is estem, de hát a hirtelen rám szakadt felelősség súlya, meg a hormonok, ugye… Még akkor se aludtam nyugodtan, amikor megtehettem volna, mert mi van, ha nem működik jól a légzésfigyelő? Nem árt azért óránként felülvizsgálni. Mi van, ha túlöltöztettem a kisbabám, és melege lesz, vagy ha lerúgja a takarót (egy hetesen nyilván képes rá), és fázni fog? Amikor napközben aludt, mostam és vasaltam (igen, a zoknikat is), és a többi házimunkát végeztem, az időnkénti légzésfigyelés mellett persze. Aztán rájöttem, hogy hosszú távon erre nehéz lesz berendezkedni, jobban teszem, ha a gyerek alvásidejében pihenek, szoptatás közben TV-t nézek, a vasalást és a túlaggódást pedig elengedem.

Később be is bizonyosodott, hogy a balesetek úgysem akkor történnek, amikor felelőtlen módon néhány másodpercre leveszem a gyerekekről óvó tekintetem, hanem persze, hogy akkor, amikor ott vagyok, csak nincs az a reakcióidő… mert a kialvatlanság ugyebár nem tesz jót a reflexeknek.

Nem kell mobiltelefont nyomkodni ahhoz, hogy ne tudd elkapni a mászókáról leesni készülő gyereked, elterelheti a figyelmed a beszélgetés, a bevásárlólistán való elmerengés, vagy egy orrfújás is, nem tudsz mindig ott lenni.

Ezzel anyaként együtt kell tudni élni, hogy nem állhatunk mindig készenlétben, nincs olyan, hogy maximális figyelem, de még ha meg is próbálkozunk vele, nem biztos, hogy ezzel teszünk jót, már ha önálló, életképes, egészséges veszélyérzettel rendelkező gyerekeket szeretnénk nevelni.

Az otthonülő kisgyermekes anyukáknak fontos kapocs a külvilággal az Internet, így persze az okostelefonos időszak előtt is odaültem a laptop elé a szabad(dá tett)időmben, hogy ne szigetelődjek el teljesen, és kitöltsem a szociális űrt. A babagondozás eleinte ingoványos terület, nagy segítséget jelent, hogy a neten keresztül gyorsan és egyszerűen tudunk informálódni, ötleteket gyűjteni, tapasztalatot cserélni. Ezzel még időt is spórolunk, ahhoz képest, hogy anyáink, nagyanyáink könyveket bújtak, telefonálgattak, vagy személyesen keresték fel a sorstársakat, akikkel megvitathatták a dackorszak nehézségeit, vagy a pelenkamosás fortélyait.

Kell a kikapcsolódás is, és míg anyu, vagy a mama fix időpontban nézte a TV-ben a sorozatát, hallgatta a rádióműsorát, vagy órákig telefonált – ami közben persze csöndben kellett lenni, vagy épp bármit lehetett csinálni, mert úgysem figyelt… a mobilozás előnye, hogy a videót megállíthatod, és folytathatod később, az e-mail megválaszolását elhalaszthatod, a sorozatodat máskor is visszanézheted, így sokkal rugalmasabbá tesz, hogy a gyereked rendelkezésére állj, amikor szükséges.

 

Mikor már lett okostelefonon, szabadságérzetet adott, hogy nemcsak a laptop elé ülve léphetek online kapcsolatba a külvilággal, hanem bárhol és bármikor, ha épp van pár szabad percem. A maratoni hosszúságúra nyúló esti altatások alatt, főzés közben, vagy a parkban ülve, babakocsiban alvó gyerek mellett.

 

Amennyi időt mi mobilozással töltünk, annyit elődeink is eltöltöttek házimunkával, szomszédokkal pletykálással, vagy híradó nézéssel, mégis felnőttünk mellettük valahogy.

Az okostelefonok időrablók tudnak lenni, de ha okosan használjuk, nyerhetünk is időt általuk, mert felgyorsítja az informálódást, elintézhetjük online a bevásárlást, a számláink befizetését, vagy egyéb hivatalos ügyeket, hosszas sorban állás helyett.

 

Vannak persze szélsőséges esetek, és azt én se tartom helyénvalónak, ha valaki egész nap a telefonján játszik, kiscicás vagy cuki babás videókat néz, miközben a saját gyereke úgy cseperedik fel mellette, hogy alig kerül szemkontaktusba az anyjával. Meg kell húzni egy határt, még ha azzal védekezünk is, hogy a mai gyerekek úgyis ebbe nőnek bele, lassan már genetikailag is mobiltelefonban fog végződni az egyik kezük. Nekünk kell tudatosan kontrollálnunk, mikor és mennyit nyomkodjuk a készüléket, mert tényleg könnyű függővé válni.

Hazudnék, ha azt mondanám, én nem kaptam még meg a gyerekeimtől az „anya, ne telefonozz!” – kritikát, és olyankor mérlegelni kell, tényleg halaszthatatlanul fontos-e éppen akkor elküldeni azt az e-mail-t, megnézni valamit, végigpörgetni a Facebook-ot, vagy a legózás élvez prioritást. Ezt persze ugyanúgy megkapom mosogatás, zuhanyozás, vagy a gyerekek vacsorája készítése közben is, és akkor se tudok mindig azonnal ugrani, hogy megkeressek egy elveszett játékot, vagy igazságot tegyek a testvérharcban.

 

Ezt mindenkinek magában kell megvizsgálnia, túl sokszor esik-e át a ló túloldalára, vagy csak a jól megérdemelt én-idejét tölti az online térben, amit a gyerekeknek is meg kell tanulniuk tolerálni.

 

Megosztó a téma, de ezt a cikket úgyis csak azok olvasták el, akik megengedtek maguknak annyi szabadságot, hogy netezzenek kicsit – talán éppen mobilról?

És mi történt közben a gyerekeddel?



Címkék: anyaság telefon


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás