Maratoni futás, maratoni beszélgetések, maratoni jókedv

2017-10-24

Szerző: Czafrangó Ági

Neked ismerős az érzés, amikor mindennap 5-kor kelsz, de nem a munkád, vagy a 3 gyereked miatt, hanem azért, hogy mellettük lefusd a napi 5-10 kilométeres edzőtávodat?
Györke Orsinak, a Ford PR igazgatójának ez a megszokott életritmusához tartozik, le is futotta október 15-én a Budapest Maratont.
Interjúnkból megtudhatod, mennyit kell ehhez edzeni, és hogyan tudja ezt egy dolgozó anyuka a hétköznapokba beépíteni, a futást örömforrásként megélni.

Sportkártya
hirdetés

Hogyan kezdődött nálad a futás iránti szenvedély?

Ez volt az első maratonom, bár futni 17 éves koromban kezdtem, de nagyon sokáig csak 5-6 kilométereket futottam, abba is mindig belehaltam, annál hosszabb távot egyáltalán nem. 2014-ben jött az áttörés, amikor elkezdtünk együtt futni egy kolléganőmmel, aki nálam 5 évvel idősebb, ő maratonokat, szupermaratonokat futott, vidáman, kicsattant az energiától, őt azóta is a példaképemnek tekintem. Ő mondta, hogy van élet az 5 kilométeren túl is, csak vissza kell venni egy kicsit a tempóból. Akkor kezdtem el futni 10-eket, és aztán a félmaraton volt a következő álom, de nem gondoltam, hogy valaha ennél többet is fogok tudni futni. Ez volt 3 éve, majd bekerültem egy olyan futóközösségbe, a Rákos Patak Parti Futók közé, ahol a félmaraton gyakorlatilag egy edzés szombatonként. Velük idén először egy 5 fős csapatban indultunk a legendás UltaBalatonon, ahol 24 óra alatt futottunk 220 kilométert, aztán a Deseda Ultrafutó versenyen ugyanezzel a csapattal 24 óra alatt 250 km-t, és onnan már nem volt megállás – természetes volt, hogy indulok a Sparon is.



Mennyit kell ehhez edzened, hány alkalommal egy héten és milyen időtartamban?

Ezekre a versenyekre, és a maratonra januárban kezdtem el felkészülni. Mindennap megyek futni, hét közben hajnalban, amikor jó idő van, akkor reggel egy tízest, hétvégén a kétszeresét. Legalább heti 42, de inkább több: 60 vagy 70 kilométer az edzőtáv.

Hogy tudod megoldani az edzéseket gyerekek mellett?

3 lányom van: egy 19, egy 9 és egy 6 és fél éves, tőlük nem akarom elvenni az időt, és mellette dolgozom 8 órában, meg még énekelek is egy kórusban, rendszeresen koncertezünk, úgyhogy hajnalban futok, keveset alszom, csak így tudom megoldani. Felkelek 5-kor, fél 6-kor már megyek, nyáron, amikor világos van, fél 7-ig – 7-ig. Egyébként csodás reggel futni, nagyon jól indul a napom utána, csiripelnek a madarak, jön fel a nap, ébred a természet, találkozom a szokásos futótársakkal. Úgy érek haza, hogy az edzésen túlvagyok, mikor a család ébred. Szerencsés vagyok, mert én jól tudok reggel futni, van, akinek ez nehezen megy, de nekem megszokta a szervezetem, praktikus is, mert a versenyek is általában reggel vannak.



Hol szoktál futni, milyen terepen?

A XVI. kerületben van egy park körül egy 800-as rekortán, a rövid edzéseket ott csinálom, van egy kis domb is, ahol jól lehet dombozni, de hosszú távon ez unalmas, úgyhogy hétvégén a Rákos-patak parton futok, abban a futókörben vagyok benne. Mindig találok valakit, akivel lehet együtt futni, így a 20 kilométeres távok se olyan unalmasak.

A terhességek, szoptatás időszakában is biztosan hiányzott a mozgás, akkor is sportoltál?

A mozgásra nagyon szükségem volt, de szoptatás mellett nem esett jól a futás, úgyhogy akkor görkoriztam. Babakocsival eltoltam a gyereket az 5 km-re lévő edzőterembe, ott volt baba-mama torna, tornáztunk, majd visszagörkoriztunk. Ez jó kombináció volt, ő aludt a babakocsiban, nekem megvolt az edzés, a görkori is nagyon jó zsírégető. De semmi tudatosság nem volt akkor még ebben, akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy hosszútávfutó leszek.
Egyébként 5 kilométert szerintem bárki le tud futni, ha kell, belesétál, de ez egy olyan kihívás, amit szerintem bárki, gyerekszülés után is el tud kezdeni.



Mi a titka a maratoni távok lefutásának?

Mindig úgy kell futni, hogy közben tudjál dumálni, olyan tempót kell választani, amiben kényelmesen tudsz még levegőt venni, nem halsz bele. Ezt a taktikát követve tudtam egyre jobban fejlődni.
Én szerintem nem is tudnék működni, ha nem futnék, a munkahelyi stressz, irodában ülés, az, hogy sokat utazom, sokat ülök repülőn mind nem tesz jót. Ahhoz, hogy egy ember ilyen hőfokon tudjon égni, kreatív tudjon maradni és lelkes, ahhoz kell valamilyen rendszeres mozgás. Ha utazok, mindig viszem magammal a futócipőt, és hajnalban mindig megyek, sosem kezdődik program olyan korán, hogy én ne tudjak előtte egy órát futni. Azt hiszem, a titok leginkább a rendszerességben van. Rutinos futók mondják, hogy bele kell tenni a lábadba azt a kilométert, amit ki akarsz venni belőle.

A családod hogyan tud ehhez az életritmushoz alkalmazkodni?

Nagyon lelkesen támogatnak, bár amikor először mondtam a férjemnek, hogy maratont fogok futni, azt mondta: „Hát, te nem vagy normális! Minek?”, épeszű ember ennyit nem fut szerinte. De most is persze kijöttek a versenyre, szurkoltak.
A férjem is rendszeresen sportol, vízilabdázik, úszik, de jól meg tudjuk szervezni, én reggel járok, ő este. Mindenkinek jó, kell ez az énidő, amikor csak magadra tudsz figyelni, kiadni a feszültséget.



A gyerekeitek is biztosan sportolnak, látva a követendő példát.

A nagylányom szinkronúszó volt, ő a vizes vonalat követi, a középső kacérkodik az atlétikával, de most teniszezik, a legkisebb lányom táncol, néptáncos. Azt látják, hogy mozogni kell, a mozgás jó, ez mindegyiküknek természetes. Bár a kicsiket már sikerült elcsábítani egy-egy versenyre, egyikükre sem akarnám azt ráerőltetni, hogy legyen futó, mert én az vagyok. Remélem, hogy felnőtt korukban, ha nem fognak aktívan sportolni, vesznek egy futócipőt, de ha nem, ha úszni mennek, az se baj.

A futás számodra mindig feltöltődés, nem egy kimerítő dolog?

Igen, mindenképpen feltöltődés és addiktív, én azt érzem, hogy egy kimerítő nap után is tök jól esik futni, sokkal jobban érzem magam, és ha valamiért reggel nem jutok el, este érzem, hogy mennem kell.
A kollégáim is tudják ezt, sőt, szoktak csatlakozni, ez jó alkalom, hogy olyan emberekkel beszélgess, akikre kevesebb időd van. 20 kilométer alatt elég sok mindent meg lehet beszélni.
6 perces ezreket futok, az nem gyors, 140-es pulzus mellett én vígan tudok beszélgetni, még a maratont is végigdumáltuk a barátnőmmel, sokkal jobban megy az idő. 4 óra 37 perc alatt futottuk le, de ezt meg is beszéltük, hogy elsőre nem futjuk el magunkat, legyen min javítani jövőre, mindig kell valami kihívás.
Nem tudom, hogy valaki alapvetően egy kitartó karakter, makacs típus, és azért bírja jól a monotonitást, a hosszú távokat, vagy pedig fordítva. De nekem ez jól megy, én szerencsére a futásban megtaláltam a napi endorfin forrásomat.

Mit tanácsolsz az olvasóknak, FittAnyáknak?

Nem feltétlenül 20 évesen kell maratont futni, én most már 45 éves leszek, és úgy érzem, hogy szellemileg és fizikailag is most értem oda, hogy ezt teljesíteni tudjam. Nagyon sokan futják 40 és 60 közötti nők, a szervezetük, mentális állapotuk ebben a korban jól tud ilyen kihívásokra válaszolni.
A mosoly, a jókedv mindig fiatalít, és futás után az ember az endorfintól mindig jókedvű lesz.
Nagyon jó társaságot lehet találni, magányosoknak is ajánlom, hogy aki bírja a futást, menjen el egy jó futóközösségbe, sok érdekes embert tud megismerni.



Címkék: anya futás maraton sikersztori


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás