Magányosok klubja

Az új életmód társtalansága

2016-09-28

Szerző: Kőváry Anett

 

Mosolyogva ébred az egész család, apa és anya együtt elkészítik a frissen facsart narancslevet a tápláló reggeli mellé, a gyerekek addig előveszik a bicikliket, majd a vidám, napfényes reggeli után együtt indulnak a frissítő hegyi túrájukra. És abban a pillanatban a biciklicsengő hangja valahogy beleúszik a telefon ébresztőjébe, az álomból pedig valóság lesz: anya a legótengerrel is megküzdve a legnagyobb csendben lopódzik ki az előszobába, futócipőjébe passzírozza álmos lábfejeit, post it-tel üzen a hűtőn: „futni mentem”.

Sportkártya
hirdetés

Az életmódváltásról – mielőtt belevágnánk – hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy hurrikánként söpör majd végig az egész családon, tudatosságunkkal megfertőzzük a férjünktől, élettársunktól kezdve a gyerekeken át saját anyánkat, anyósunkat, nagyanyánkat is. De aki már belevágott a dologba, az tudja, hogy az esetek többségében kevesen támogatják a fittanyák törekvéseit, ezért ha valaki előtte áll a nagy változtatásnak, az jobb, ha felkészül egyfajta magányra. Az úttörő és kitartó anyáknak köszönhetően szerencsére egyre többeket ismer el és segít közvetlen környezete, de még így is sokszor előfordul, hogy pont a legközelebbi hozzátartozók nézik rossz szemel az új szokásokat. De vajon miért?

Berögzült rossz minták

A ’70-es, ’80-as években született generáció tagjai még a hagyományosnak mondott családmodellben nőttek fel: apa látástól vakulásig dolgozott, anya a nap egyik felében a munkahelyen állt helyt, a maradék időben pedig a konyhában és a kertben sürgött-forgott, hogy kiszolgálja szerettei igényeit. Olyanról, hogy tudatosság, nem is hallottunk egészen fiatal felnőtt korunkig. Számunkra a világ legtermészetesebb dolga volt a vasárnapi húsleves, az olajtól ázott rántott hús, a zsírban tocsogó pörkölt nokedlivel, a töltött káposzta, a fehérkenyér, a szalonna és a kolbász. Az étkezést – nagyon rosszul – az érzelmek kifejezésére használták: ha nem eszel, nem szeretsz. (Nem véletlen terjedt el szüleink, nagyszüleink körében az „egyet a papa kedvéért, egyet a mama kedvéért” etetési mód, holott senki más kedvéért nem kellene ennie szegény gyereknek, csakis maga miatt…) Ezeket a berögződött mintákat pedig mind magunkkal hoztuk. Ki-ki igényei és saját felnőtt élete hatására persze finomított rajta, így kúszhattak be lassacskán a hagyományos családi receptek közé a reformkonyha gyöngyszemei is. Aki viszont nem nyitott az újdonságokra, az bizony ferde szemmel fog nézni a rizstésztára, a teljes kiőrlésű tortillára és a napfelkeltében lefutott kilométerekre is. Számára ugyanis egyszerűen nem ez volt a normális. 

Lustaság

Mondjuk ki kerek-perec: a legtöbb ember lusta megmozdulni. Biztosan van a barátaink, ismerőseink és talán a családtagjaink között is olyan, akit a lehető legkisebb mértékben sem érdekel, hogy tegyen valamit teste egészségéért. Egy kiadós edzés, futás, spinning vagy trx helyett szívesebben nyomkodja a távkapcsolót és a tabletet felváltva. Szerinte az, aki szabadidejében nem a kanapén lógatja a lábát, egyszerűen hülye. Ő az a kritikus, aki elhiteti magával – és veled is próbálja –, hogy a pihenésre nagyobb szüksége van a szervezetnek, mint a folyamatos izommunkára. Gyakran pökhendi módon veti az aktív ismerőse szemére, hogy ő márpedig nem ébred fel egy perccel se korábban a sport kedvéért, inkább örül neki, ha sokáig aludhat. Nem is kell meggyőznöd, aludjon csak, amennyit akar.

Irigység

Leginkább a távolabbi ismerősök között bukkan fel az irigy kritikusok egy-egy példánya. Egyszerűen fáj neki, hogy te jól nézel ki, jól is érzed magad, az elhatározásod erejétől pedig szó szerint hátast dobna, ha az irigysége nem tartaná a földön. Képtelen elviselni, hogy neked sikerül valami, vagy esetleg hogy jobb vagy nála valamiben (ha több dologban is, abból még akár komoly mosolyszünet is lehet.) Sajnos a magyar ember valamiért ilyen, elismerés helyett csak lenézni, lesajnálni, irigyelni tudja a másikat, ahelyett, hogy esetleg ő is nekiállna a guggolásoknak, egy jó kis plankingnek, vagy egy ártatlan sétának délután a gyerekkel. Ő fogja a leghangosabban hirdetni, hogy le nem mondana egy szelet puha fehér kenyérről a lapos has kedvéért, miközben megjátssza, mennyire elégedett a külsejével. Nem az. Szeretne ő is sportos testet-lelket, de cserébe nem hajlandó semmilyen áldozatra. 

Kitartás hiánya

Lesz majd, aki azért fordít hátat neked, mert egyszerűen utálja, hogy messzebbre jutottál nála. Valamikor ő is belekezdett az életmódváltásba, de fellángolás lett csak belőle, mert nem volt elég határozott és erős ahhoz, hogy tovább csinálja. Próbál majd letörni téged is, passzív agresszióval akarja elvenni a lelkesedésedet és a kitartásodat. Imádja az „úgyse” szót használni, olyan környezetben, hogy „úgyse” fogod sokáig bírni, „úgyse” lesz eredménye, „úgyse” lehet az anyaság mellett csinálni. Mert ő megpróbálta, de lehetetlen. Legjobb, ha válaszodban ecseteled majd neki, mennyire ínyedre valók a lehetetlen dolgok. És te azért mégiscsak folytatnád vagy belekezdenél. 

Legyen akármilyen ellenálló, elutasító és lehúzó is a környezeted, ne engedd, hogy a negatív energiák befolyásoljanak. Egy idő után, ha látják az elszántságodat, egyszerűen elfogadják majd, hogy neked ez igenis fontos. Ha pedig elé állhatatos leszel, még az is előfordul, hogy sűrű bocsánatkérések közepette végül ellenzőid közül néhányan is csatlakoznak majd hozzád.



Címkék: fitnesz sport életmód életmódváltás magány


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás