Magányos farkas volt, most tömegeket mozgat meg

Kádár-Papp Nóri - Gyerünk, anyukám!

2016-09-27

Szerző: Kőváry Anett

Kádár-Papp Nóri is az a típusú anya, aki ha a fejébe vesz valamit, attól semmi sem tántoríthatja el. Három gyermek édesanyjaként nem elégedett meg a szülés után rajta maradt 15 kilónyi túlsúllyal, s előbb túlélőként, most már igazi vezetőként végzi az edzéseket. Kezdeményezése, a „Gyerünk, anyukám!” közösségi szerveződésből szolgáltatássá nőtte ki magát.

 

Sportkártya
hirdetés

 Az angol-testnevelés szakos tanár és kommunikációs szakember Nóri története ugyanott kezdődik, ahol nagyjából minden fittanyáé: jöttek a gyerekek, öt éve Milos, majd két évvel később az ikrek, Zorka és Gergő. A kis kópékkal együtt pedig a plusz kilók is megérkeztek, velük együtt a nagyobb ruhaméretek, és a szinte elkerülhetetlen mélypont is. Nóri így emlékszik vissza: 

„Mindkét terhességem alatt elég sokat híztam, ami  10-15 kilónál nem volt több, de egy alacsony nőn nagyon szembetűnő. Az ikerterhesség alatt, veszélyeztetettként a sportmozgás is elmaradt. Az ikrek születése után - talán túl hamar – 4 hónappal próbálkoztam először otthoni, szoptatás melletti tornával. Közbejött egy költözés, ami pár hét után halálra ítélte a projektet. Az ezt követő fél év jelentette a testi-lelki mélypontot. Csak ettem és ettem, az újrakezdésre pedig egyre újabb (és távolabbi) időpontokat tűztem ki. Ekkor úgy 15 kilónyi babának már nem nevezhető hájat tudhattam magaménak. Szinte a teljes 36-os ruhatáramat továbbadtam. 42-44 méretű ruhákat hordtam és reménytelennek éreztem, hogy valaha visszajuthatok oda, ahonnan indultam.”

 


Nóri rövid idő alatt 15 kilótól szabadult meg

 

Az ikrek első születésnapja után nem sokkal egyszer csak elhatározta magát, és eldöntötte, hogy változtat. Elsőre csak apró lépésnek tűnik a dolog, de mostanra egy egész mozgalmat tápláló életmód lett belőle. Nóri egyik reggel csak úgy, elkezdett futni a babakocsival a Margitszigeten. Nem nagy távot, nem gyorsan, de mégis erőt próbálóan. „Nagyjából 30 másodperces szakaszokat voltam képes futni, aztán hörögve, tátogva igyekeztem magamra találni. Az állóképességem rettenetes volt, a kocogás minden pillanatában csak az utánam hullámzó seg... elnézést, fenekemet éreztem. De kitartóan jártam, hetente 2-3 alkalommal biztosan.  A futó szakaszok szinte észrevétlenül hosszabbodtak és egyre többször csináltam a futás után erősítő gyakorlatokat.”

A spontánnak indult testmozgásból életmód lett, de Nóri egyre inkább unatkozott az edzések alatt egyedül. Közben más anyukák is jelezték, hogy szívesen csatlakoznának a szabadtéri tornához, így egy csapásra meglett a kis csoport, amivel útjára indult a "Gyerünk anyukám!" mozgalom. Nóri ragaszkodott hozzá, hogy olyan közösséget szervezzen, amelyben nem a gyerekek és a gyerekprogramok játsszák a főszerepet, hanem végre az anyákról és az ő igényeikről van szó. Nóri vallja, hogy módszerével nemcsak a testet, hanem az elmét is meg lehet edzeni: „A sport segítségével kínálok gyógymódot az anyáknak az otthon töltött hónapok, esetleg évek alatt kialakult érzések, mint a bezártság, perifériára kerülés, le- és kimaradás érzése, monotóniából fakadó düh és türelmetlenség kezelésére. A saját magunkra fordított idő ugyanis csodákra képes.” 


(leadfotó: Szász Marcell)



Címkék: anya család gyermeknevelés babakocsi futás gyerünk anyukám


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás