Lányok, nők, asszonyok! Legyetek végre gyerekek!

Kovács Áron és a csúf igazság

2016-09-20

Szerző: Kovács Áron

Kovács Áron nem jön zavarba az igazságtól. Valójában semmitől sem jön zavarba, de a lehetőség arra, hogy kimondja - leírja - az igazságot, egyenesen lázba hozza. Még akkor is, ha az csúf. Mármint az igazság. Áron minden alkalmat megragad arra, hogy megmondja a tutit, legyen szó tévés showról, vagy reggeli rádióműsorról. Most pedig itt, a fittanya.hu "Férfiszemmel" rovatában dörgöli az orrunk alá, mit csinálhatnánk jobban ebben a nőiség és nőiesség dologban. 

Sportkártya
hirdetés

"Szeretek nőkről írni. Leginkább azért, mert ha írok és nem beszélek, nincs senki, aki replikázna azonnal - és ez egy nős embernek…. bármit megér!

Ok, nem szép kezdés egy női online magazinban - belátom - de tudjátok én mire használnám magam, ha női online magazin lennék? Arra, amire a barátaim, a nőismerőseim és a feleségem is, ha épp nem a gyerekek körüli armageddont próbáljuk kimozogni: a csúnya igazság kimondására! Ugly truth. A magyar nyelvben ez a kifejezés nem annyira honos, pedig nekem ez a “szakterületem”. Ugyanis engem kizárólag az igazság érdekel és nem az, hogy az egyébként tetszik, vagy nem tetszik, szimpi, vagy sem. Csak az igazság! Ha leül veleki velem beszélgetni férfiról, nőről, párkapcsolatokról, problémákról, mindig azzal kezdem, hogy fel van-e készülve arra, hogy igazat fogok mondani. Elsőre furán hangzik, de ha valakit tényleg az igazság érdekel, akkor jobb, ha felkészül: nem biztos, hogy szeretné hallani azt, amit hallani fog! Tényleg el kell döntenie, hogy akarja-e! Mint Neo a Matrixban a piros pirulával a kezében - csak, hogy olyan példát mondjak, amit tíz nőből nyolc nem ismer!

Benne vagy a kettőben? :) Ha nem, nem baj! Sose késő! :)

A férfiak persze, mindig terelnek, azt mondják amit a Nő hallani akar. A Nő meg úgyis mindenből azt hall meg, amit hallani akar. Egyszerű ez. Csak épp nem vezet sehova. Ezzel szemben én mindig az igazságot keresem és próbálom tetten érni még akkor is, ha már csak engem érdekel…ha a másik már megbánta, hogy engem kérdezett, mert a valóság nagy erővel képes mellbe vágni minket, ami sokszor fájdalmasabb mint egy kellemes, hazug álomban élni és néha nem érteni ezt-azt a világból ami körülvesz bennünket….

Szóval, Csúnya Igazság. Legyen az az én rovatom!

Néztem tegnap a kétéves Lucámat, ahogy az anyja válán megpihenve, nagy ártatlan szemekkel nézi a világot és arra gondoltam, az egyetlen férfi vagyok a földön, aki ezt látja benne egész életében. Most még könnyű, mert még cuki kislány, de én akkor is ezt látom majd benne - a törékeny lelkű, szeretetből táplálkozó kis csodát - mikor a hozzám hasonló - értsd: férfi - huszonévesek majd a diszkó mögött, az autóban próbálják ledumálni róla a miniszoknyát. Senki nem látja benne ezt a gyereket, akit én egész életemben… 

És hogy miért baj ez?

Hát azért, mert a nőkből ez a gyermekiség igazából nem múlik el! Csak sajnos a lányunkon kívül ezt nem látjuk senkiben! Pedig ilyen szeretetből táplálkozó gyerek a feleségem is, az anyám is és azok is, akikről sikerült ledumálnom a miniszoknyát a diszkó mögötti autóban! Minden nőben ott él ez a gyermekiség! És ha ezt mi férfiak jobban látnánk, jobban tettenérnénk felnőtt parnereinkben, szerelmi célpontjainkban, akkor bizony teljesen más világ lenne! Sokkal közelebb lennénk egymáshoz! Kevesebb sérüléssel járna minden. A diszkó mögött is, az oltárnál is és a tányérfalhózvágós, vagy épp rideg közönyös párkapcsolatainkban szintén.

És Lányok, ebben vastagon benne vagytok! Ugyanis szinte az egész életetek arról szól, hogy ezt a gyereket mélyen elássátok magatokban, legalábbis igyekeztek minél többet eltakarni belőle! Már gyerekkorban rúzsosztok, sminkeltek, feditek el az igazi arcotokat és igyekeztek kierőltetni a nőt a gyerekből. Tízennégy évesen már húsznak kell kinézni, mert lemaradtok a nagy versenyben. Ahogy végignézek az életemen, olyanra sosem emlékszem, hogy egy lány ne a “gyerekségétől” akart volna távolodni. És aki lemarad a komoly férfibolondítós játékban, annak is van megoldás, egy jó kosztüm, hideg tekintet, leoltani a beosztottat, hogy tudja: a vállalatnál töke van a mennyasszonynak! 

Szóval, hadd mondjam el, nem könnyű titeket annak látni, akik igazából vagytok! Ezt a titkot egy valakinek tartogatjátok, a nagy Őnek, a Látnoknak, aki átlát a cifra jelmezen és felfedezi azt az ábrándos tekintetű szeretetre éhes gyereket, akit már úgy eldugtatok, hogy az apja is alig ismerne rá! És ha nem veszi észre, akkor nyilván egy érzélketlen tuskó, vagy elhidegült, unalmas férj, stb…

Egész életetekben hordjátok a jelmezt és nem értitek hogy hogy lehet az, hogy sem a fiatalkori kiéhezett ifjú ragadozók, sem a megfontoltabb, szeretni akaró férjetek nem lát igazán olyannak benneteket, akik igazából vagytok! Hát, legyünk őszinték: nem könnyítitek meg a dolgunkat…

A Férfi persze ennél sokkal egyszerűbb jószág! Sosem szégyell gyerek lenni! Mi nem hazudjuk el, hogy kik vagyunk! Még a legkarótnyeltebb multinacionális vezető majomnak is lesz olyan hobbija, amiből kiderül, hogy egy nagyra nőtt gyerek! Emlékszem, általános iskolában, olyanok voltunk, mint egy bolhacirkusz, a lányok meg csak csóválták a fejüket, hogy mikor növünk már fel?! Ugyanígy csóválják a fejüket a harmincasok, ha megindulunk a haverokkal és a hetvenesek is, mikor Pista bácsi még mindig be akarja bizonyítani, hogy ő bizony lemegy a bringával a macskakövön a boltig akár szemüveg nélkül is, ha addig él is!

És persze, talán pont ezért, többnyire tudtok is velünk bánni! Ahogy a gyerekekkel kell. Szerettek, vigasztaltok, felemeltek, ágyba tesztek, főztök, mostok, takarítotok utánunk, és közben panaszkodtok, hogy rendetlenek vagyunk, hogy mindig a hülyeség az első, meg hogy sokszor durcásak vagyunk, mint a gyerekek, de hát tényleg azok vagyunk!  És ha hagynátok, hogy egy kicsit mi is lássuk ugyanezt a gyereket bennetek, akkor ne egy páncélszekrénybe rejtsétek el egy hiszti álcája alatt! Ha gyereket látunk, a Gondoskodó Férfi előjön belőlünk! Ha mindig anyukát, osztályfőnököt, felnött nénit, akkor maradunk gyerek üzemmódban.

Most, hogy a kislányomat fürkésztem, rajta keresztül felfedeztem a mátkám gyermeki lelkét, ábrándos tekintetét, védtelenségét és vágyait. Így már sokkal könnyebben ölelem meg - még akkor is ha feszült és haragszik, mint egy felnőtt - mert megláttam, ki lakik már hosszú ideje, mélyen elzárva és kicsit eltagadva a világ elől a felnőtt élet látszat falai mögött...

Jézus azt mondta: “Legyetek olyanok, mint a gyerekek!” 

Én azt mondom: Néha nem ártana meg is mutatni ezt! 

Áron"

(Fotók: Juhász Bogi és facebook.com/kovacsaron)



Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás