Kovácsné Erendits Andrea: A futás az életem része lett

Válogatott jégkorongozó feleségeként gyűjti a kilométereket

2017-04-19

Szerző: fittanya.hu

Kovácsné Erendits Andreának - ha szigorúan vesszük - nem volt más választása, mint az, hogy Fittanya legyen. Egy jégkorongozó lányaként válogatott jégkorongozóhoz, Kovács Csabához ment feleségül, de már a házasságkötés előtt is komoly része volt életében a sport. Teniszezéssel kezdte, aztán 34 évesen, iker fiai érkezésekor másfelé vette az irányt.  

Sportkártya
hirdetés

“Azután kezdtem el futni, hogy megszülettek a fiúk és készülnöm kellett az esküvőmre. Minden egyes percét utáltam. Fájt a hátam, a térdem. Próbáltam nem feladni, de nem volt könnyű, az esküvő komoly motivációt jelentett. Teniszezőként mindig része volt az életemnek a sport, de ez valahogy más volt. Sokkal nehezebb” - emlékszik vissza az első, futva megtett métereire Andi. A sikerre aztán nem kellett sokat várnia, a kitartása hamar kifizetődött. 

“Ahogy kezdtek a kilók leolvadni rólam, úgy vált a futásom is egyre jobbá. Gyorsultam és már akár 7 km-t is futottam egyben. Fokozatosan jött meg a kedvem hozzá. Annyira, hogy egy év után kitaláltam: lefutom az első félmaratonomat. Mindent megtettem érte, kétnaponta futottam 10 km-t. Imádtam a tükörbe nézni, nagyon jól éreztem magam a bőrömben. És azt is imádtam, hogy Csaba mennyire büszke rám. Soha nem várt el semmit tőlem, mégis tudom, mennyire szereti, ha izmos vagyok és figyelek magamra.”


A család, amelyben mindenki sportol valamit

Andinak a férje mellett gyerekei is hatalmas erőt jelentenek, nekik is köszönheti, hogy a mai napig ragaszkodik sportos hobbijához. “Ha napokig csak csokit ennék, Csaba az első két napon nem szólna semmit, de a harmadikon már kivenné a kezemből. Sokszor megőrülök ettől, de tudom, hogy azért csinálja, mert ismer és tudja, hogy egy hét múlva utálni fogom magam miatta. Ő és a fiúk nagy motiváció. Ők mindenhol elmondják, hogy apa hokis, anya pedig futó. Imádják az érmeimet és szurkolnak a versenyeken.”

A gyereknevelés, a családi teendők és a munka mellé nehéz volt beilleszteni a futást is, de Andi megtalálta a helyét. “Most, hogy dolgozom már és a fiúk iskolába, majd edzeni járnak, alig találtam időt a futásra. Aztán rájöttem, hogy nem akarok az a fajta szülő lenni, aki árgus szemekkel figyeli edzés közben a gyerekeit, és a pálya mellől osztogat tanácsot, szúrós szemmel néz, ha vita van egy másik gyerekkel. Ez legyen az edző dolga. Megtanítottuk nekik, hogy ha valamit csinálnak, az legyen száz százalékos, ezen felül mindent az edzőikre és rájuk bízunk. Ezért a fiúk heti négy edzése alatt két másik hokis anyukával futunk a Városligetben, alkalmanként egy órát. Kiegészítésként terembe is kell járnom az izomzatom miatt is. Nehéz mindent összehozni, de sokat segít a férjem és a kötetlen munkaidőm is. Ma már teljes mértékben az életem része a futás, de célom igazán nincs. Van, hogy 6 p/km fölött futok és van, hogy 5 alatt. Ahogy épp kedvem van. Egyetlen dolgon nem változtatok, azon hogy alkalmanként minimum 50 percet fussak.”



Címkék: futás fittanya sikersztori jégkorong


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás