Ha feloszlik a rózsaszín köd…

2018-02-16

Szerző: Czafrangó Ági

A házasság hetében, Valentin-nap környékén minden szívecskékben és rózsaszín felhőben úszik, ám arra is fel kell készülnünk, hogyha már nem lobog annyira a szerelem tüze, a szürke hétköznapokban mire figyeljünk oda, hogyan jussunk túl együtt a nehézségeken.

Nagy Erika párkapcsolati szakértővel beszélgettünk.

Sportkártya
hirdetés

A jólét nem lehet fontosabb, mint a jól-lét

- Mi okozza a legtöbb konfliktust, feszültséget a mindennapokban?

- Az egymás iránti tiszteletlenség, bántás sok esetben nem szándékos. A munkahelyén mindenki igyekszik viselkedni, majd hazaviszi mindazt a frusztrációt, amit ott szerzett napközben. A sport is elsődlegesen mentálisan fontos, hogy legyen hol kiengedni a gőzt. Fontos lenne, hogy tartsuk legalább annyira tiszteletben az otthonunkban a családtagjainkat, a társunkat, mint amennyire óvó-féltő gondossággal tekintünk a munkahelyünkön másokra. Másrészt el kell fogadni, hogy ahogy nem lehet mindenhol jó a gyerek, az ember se lehet minden pillanatban feszültségmentes.
A családi kapcsolatoknak, az otthon lévők jól-létének sokkal fontosabbnak kellene lenniük, mint annak, hogy a jólétet megteremtsük. Rendszeresen azt látom a környezetemben, hogy azt hiszik magukról a családfenntartók, boldogságos, mártír tudatban, hogy ők mennyi mindent megtesznek a családjukért, hiszen az ő áldozatos, erőn felüli munkájuk teremti meg a jólétet - mégsem hálás ezért, aki otthon van.
A jólét nem lehet nagyobb prioritású, ha olyan frusztrációt okoz, ami a család: a párunk, a gyerekeink és önmagunk jól-létét veszélyezteti.

Önkontroll és empátia

- Hogyan lehet a konfliktusokat jól kezelni?

- Önkontroll szükséges annak a félnek a részéről, akiben indulat van, hogy tudatosítsa a saját problémáját, mennyire valós, vagy valami régebbről hozott feszültség egyvelege, amit ott enged ki, ahol érzi, hogy leginkább megteheti: otthon, ahol biztonságban van, szeretik. A cél az lenne, hogy megpróbálja azzal megbeszélni, rendezni a konfliktust, akit érint. A megfelelő konfliktuskezelés helyett viszont sokan esnek abba a hibába, hogy valójában más bajuk van, leggyakrabban munkahelyi, ahol hierarchikus viszonyok miatt nem mernek konfrontálódni. Hazaviszik, menet közben nincs idejük elmenni egy edzőterembe levezetni a feszültséget, és főleg, ha a másik fél is hasonló stresszes állapotban ér haza, otthon kirobban a konfliktus.
Tudatosítás, önkontroll, empátia, ezek a kulcsszavak.
A tiszteletlenség tehát legtöbbször nem szándékos, a saját szelep megnyitása, egy biztonságos közegben, ami attól még bántja a másikat, ilyenkor mindig elnézést kell kérni.

A másik oka annak, hogyha valaki tiszteletlen, arrogáns, magas lóról beszél, az lehet, hogy már eleve így választ párt, a másikat alattvalónak tekinti, lenézi, magát fölé helyezi, fel se tűnik neki, hogy bántja a másikat, természetesnek veszi ezt a felállást. Erőfölénnyel nem célszerű párt választani, ez olyannyira kiegyensúlyozatlan helyzetet teremt, amivel mindennapossá válik a feszültség. Aki úgy gondolja, hogy ő hordja a nadrágot, a saját választottját nem tartja annyira, mint saját magát, az nem vezet jóra.
Ezen lehet tudatosan változtatni, ha arra fókuszál, mi a jó a másikban, és folyamatosan segíti, hogy kiteljesedhessen mellette a másik.
Egymás tükrei vagyunk, egymás által változunk, fejlődünk.
Egy jó párkapcsolatban segítik a felek egymást a fejlődésben, így a párkapcsolat is egy emelkedő spirálban lesz, ez az ideális helyzet.

Nem az a jó párkapcsolat, ahol csönd van, és mindig mosolyognak.

- Mérhető egy kapcsolat minősége a konfliktusok gyakoriságán?

- Hazudik, aki azt mondja, nincs vita, nézeteltérés a párkapcsolatában. Illetve az már lehet egy olyan elhidegült stádium, amikor teljes érdektelenséget mutatnak egymás iránt, nem feltétlenül a nagy harmóniát tükrözi.

Nem a veszekedéssel van baj, de ha dühösen reagál az ember, utána nézzen magába, kérjen elnézést, belátva, hogy indulatos volt, túlreagálta a dolgot, akaratlanul megbántotta a párját.
Érdekek ütközhetnek, hangulatok változhatnak, az rendkívül fontos, hogy mindkét fél határozottan, egyértelműen tudja kommunikálni az álláspontját. De emellett legyen annyira érzékeny és tapintatos a másik iránt, hogy figyeljen oda az időzítésre, akkor és olyan módon kommunikáljon, mikor a másik valóban befogadó, érzelmileg pozitív lelkiállapotban van.

Egy jól működő, egyenrangú párkapcsolatban, ahol mindkét félnek fontos az adott kapcsolat, hasonló súllyal vannak jelen, magukénak érzik a kapcsolatot, nem az egó kap nagyobb hangsúlyt, nem jelent gondot, ha érdekek ütköznek.
Egy kérdésben ne az legyen fontos, hogy „én, én, én”, és a vita nem is a személy ellen irányul, hanem az adott kapcsolatért van, a „mi” a fontos.
Mindig vannak krízisek, viták, válsághelyzetek, de a vitákból konstruktív módon ki tudnak jönni, win-win helyzetet, konszenzust teremtve.

Ha az emberek nem akarnának állandóan, görcsösen boldogok lenni, akár egész jól is érezhetnék magukat.

- Hogyan tudnak a párok egymásra figyelni, amikor annyira felgyorsul az élet, hogy saját magunkra sincs semmi időnk?

- Túlhajtott világban élünk, azt várjuk magunktól, hogy mindig boldogok legyünk, amit mások életéből látunk a „kirakatban” (média, Facebook), azt tekintjük követendőnek, de az csak a felszín.
Ha otthon megvan az érzelmi biztonság, törekedjük rá, hogy ebben a közegben akár tényleg kijöhessen a feszültség, egy szeretetteljes kapcsolatban erre lehet megfelelő lehetőséget teremteni, sértődések nélkül.

Bármilyen stresszes egy nap, tudatosan kell figyelni a csendre, őszinte egymásra figyelésre, offline üzemmódban (TV, rádió, mobiltelefon kikapcsolva), este egy kis időre, és őszintén meghallgatni egymást. Akkor nem fog annyira feldúsulni a fezsültség, hogy hirtelen kirobbanjon.

A tudatosság mellett, vagy helyett a szeretetteljes, egymásra odafigyelő, egymást óvó légkört emelném ki, ami magában foglalja a szeretetteljes elnézést is egymás rossz napja, hülyeségei iránt. Emlékeztessük magunkat, miért szerettünk egymásba, miért kötöttük össze az életünket, nem kell mindig tudatosnak lenni, elég a szeretetből fakadóan cselekedni.

Lényegében nem kéne mást, csak szeretni.



Címkék: párkapcsolat házasság


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás