Ezért volt bűntudatom, ha megbüntettem a gyerekeim

2018-11-30

"Olyan házban nőttem fel, ahol nem csináltad meg, amit mondtak neked, meg voltál büntetve. Ha visszabeszéltem, ha rosszat csináltam, elfenekeltek.

Ha nem lettem kész időre a nekem kiadott otthoni feladatokkal, ha kiderült, hogy rosszalkodtam az iskolában, jött a büntetés. Nem volt helye magyarázatnak, nem volt helye megbeszélésnek.

Akkoriban ezt úgy nevezték, hogy jó, ha a gyerek tudja, hol a helye. Apám, aki 6 testvérrel nőtt fel, szintén így nevelkedett, és neki ez volt a természetes. Én pedig féltem tőle.

Csak akkor jöttem rá, mennyire, amikor megszülettek a saját gyerekeim és észrevettem, hogy nem tudom rendesen fegyelmezni őket. Nem akartam, hogy valaha úgy érezzék magukat, ahogy én éreztem gyerekként, ezért inkább nem lett semmilyen következménye a rosszaságuknak.

Viszont fel kellett ismernem, hogy ez nem jó. Hogy a gyerekek igenis igénylik, hogy szabjunk nekik határokat, megtanítsuk nekik, amivel később tőlünk függetlenül szembesülni fognak: vannak következményei annak, amit csinálnak.

Úgyhogy szépen lassan elhatároztam, hogy megtanulom elviselni, amikor megbüntetem őket, és átalakulnak azzá a szomorú kis figurává. Sokat mondogattam magamnak, hogy ez semmilyen módon nem hasonlítható ahhoz, amit én átéltem gyerekkoromban.

Úgyhogy ha kiderült, hogy már három napja nem csinálják meg a házi feladatukat az iskolában, akkor 5 napra megvontam tőlük a TV-t és minden egyéb kütyüt. Nem vontam vissza akkor sem, amikor a házi feladat mellett extrán segítettek otthon.

Mert ez nem olyan, mint mikor engem elfenekeltek. Nem olyan, mint mikor féltem apámtól, hogy vajon mi nem fog tetszeni neki, és kapom a büntetés. Nálunk világos szabályok vannak: a gyerekek tudják, hogy mi a feladatuk, tudják, mit lehet megcsinálni, és tudják, mit nem szabad. És ha valami olyat csinálnak, amit nem szabad, abból bizony káruk származik.

Azért is fontos, hogy ezt megtapasztalja a gyerek, hogy felnőttként is sokkal jobban tisztában legyen a határaival. Ne gondolja azt, hogy neki mindent lehet. Legyen számára természetes, hogy bizonyos dolgokat nem lehet, és amit nem lehet, az következménnyel jár.

Ne félj ezért a büntetéstől, és ne sajnáld meg a gyerkőcöt félúton. Természetesen fontos, hogy mindig meghallgasd, hogy elmondhassa a saját véleményét. Azt is meg kell értetned vele, hogy nem minden fekete és fehér, és természetesen neki is van szava, és ha érzed, hogy jogos az érvelése, akkor elfogadod.

Az, hogy szabályokat és határokat szabsz az életében, neki is könnyebbé teszi a létezést a társadalomban."

Forrás: ScaryMommy



Címkék: nevelés büntetés


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás