Együtt. Élünk.

Kovács Gellért "Filmszerész"

2017-02-14

Szerző: Kovács Gellért

Kovács Gellért mindent tud a filmekről. Ő tagadja, tiltakozik ellene, de valójában tényleg mindent tud. Kislánya, Lujzi még négy éve sincs a világon, de már tudja, mi az a Grease, ki Olivia Newton John, és mi az a musical. Mert az apukája megmutatta neki. Kovács Gellért úgy tud írni, beszélni a filmekről, hogy azonnal meg akarod nézni, mindegy, hogy éjszaka van vagy épp meetingen ülsz. Úgyhogy megkértük Gellértet, meséljen kicsit a nőkről is, akiket megannyi szerepben látta már a filmekben, és akik a való életben is szép számmal körülveszik. 

Sportkártya
hirdetés

Együtt. Élünk. 

Most, hogy a felkérésre végig kellett gondolnom, mit gondolok a nőkről, rájöttem, hogy mint férfi, nem gondolok semmi érdekeset. Pontosabban, nincsenek olyan gondolataim róluk, melyeket azért gondolnék, mert férfi vagyok. Meglehetősen ijesztően alkalmatlan vagyok arra, hogy nemekben gondolkodjak. Tudtam én ezt eddig is, csak még nem feltétlenül gondoltam bele.

A fene tudja, miért van ez. Két húgom van, a gimiben harmincvalahány lány volt, és csupán néhány fiú: annyira csak néhány, hogy kábé három srác ült az osztályban velem együtt. De erre is emlékeztetnem kellett magam néha, vagy emlékeztettek mások, hogy öregem, hát ennyi csaj... Ja, ennyi. És akkor mi van? 

Az akkori padtársam például biztosan erősebb pofont tudott volna adni bárkinek, mint jó pár csávó, de nem azért, mert erőszakos lett volna, hanem mert ilyen vagány teremtés volt. Valahogy sosem éreztem magam attól jobban biztonságban, ha fiúk, aztán férfiak vettek körül, s ezt most nem azért írom hölgyeim, hogy jó fejnek tűnjek, hát honnan tudnám, hogy ez mennyire jófejség, amikor tényleg fogalmam sincs, mi ez. Nem is az van, hogy sosem foglalkoztattak a klisék, hogy milyen egy férfi belül, s milyen egy nő, hanem egyszerűen meg se fordult a fejemben, hogy érdemes általánosítani. Az emberek érdekeltek mindig, hogy velük hogyan lehet jóban lenni, pontosabban: ki, milyen. Nem ment az nekem sosem, hogy általános recepteket, vagy mit tudom én, miket alkalmazzak, amikor egy nővel beszélgetek. Az izgalmas zizgést persze érzi az ember, de azt meg tudjuk hova kell tenni, mit kell vele csinálni.

Jó, biztos annak is köze van ehhez, hogy én soha, semmilyen mértékben se tartottam magam vonzónak – és a semmilyent itt és most valóban nullának kell érteni. Ez a kishitűség a sok hülyeség mellett egyfajta biztonságot (is) ad az embernek. Nem áll neki játszmázni. Ha valami összejön, hát összejön így is. Lehet rajta csodálkozni, hogy jé, valaki hajlandó velem együtt élni évekig, ne adj Isten, hozzám jön feleségül, szül nekem egy csodálatos gyereket? Elképesztő. 

Valahogy ez velem mindig úgy történik, a feleségemmel, meg a lányommal is, hogy szinte rá kell erőszakolnom magam: kicsit lássam már klisésen a dolgokat. Egyszerűbb úgy az élet néha. De én utálom.

Nekem tetszik, hogy mindenki más. Mármint minden nő és minden férfi. Nem tudok én azzal mit kezdeni, hogy a nők ilyenek, a férfiak olyanok. A túrót ilyenek, olyanok. Igen, nekik nunijuk van, nekünk meg kukink, ehhez aztán kapcsolunk mindenféle ügyeket, máshogy működünk időnként, de ami engem érdekel a másikban, az bizony egyénenként mindig másmilyen. Ezért aztán néha kényszeresen is mindig külön kulcsokat, kódokat keresgélek a másikhoz, legyen szó bármilyen kapcsolatról, igyekszem őt megérteni – aztán persze azt is elvárom, hogy én is meg legyek értve, legalább ilyen alaposan. (Ez egyébként meglehetősen buta elvárás, de gyanítom, sosem fogom kínőni.) Szóval, nekem alapvetően az emberi együttéléssel, barátsággal vannak harcaim, meg elképzeléseim, elvárásaim. Egyszerűen nem megy a két térfeles felosztás. Nem áll rá az agyam, nincs meg hozzá a szemem. A lelki se.

Azt persze látom, hogy milyen szépek a nők, kívül is belül is, s teljesen lenyűgöz, hogy mi nem lehetünk ilyen szépek, se kívül, se belül, sőt igazából egyre rondábbak leszünk – azzal viszont sosem tudtam mit kezdeni, ha valaki az érzékenységet női, a keménységet meg jellemzően férfi tulajdonságnak nyilvánítja. Tessék engem megismerni, megmutatom én, mi az a hiperérzékenység, aztán mégse gondolnám nőnek magam. Egyébként is, a játszmázás mellett a szerepeket is eléggé unalmasnak látom az életben, képtelen vagyok úgy tekinteni a másikra, mint aki átlát rajta, mint aki tudja, mit lép majd a következő helyzetben. Mert ő olyan. Mert ő: nő. Ha ezek a dolgok igazán bejönnének, ha igazán működnének, nem lenni ennyi boldogtalan ember. Nem lenne ennyi válás. Nem lenne ennyi hazugság. De van.

Én azt gondolom a nőkről, hogy csodálatosak. És azt gondolom a férfiakról, hogy ők is. Együtt tudunk mi csodálatosak lenni, illetve akkor vagyunk a legcsodálatosabbak, amikor elfogadjuk, hogy nem nemek szerint lett nekünk leosztva a bármi ebben az életben, hanem darabra.  

Gyűlölöm, hogy szeretnem kéne a Forma 1-et, csak azért, mert férfi vagyok. Nem tudom elfogadni, ha egy nőnek csak azért kellene szülnie, mert nő. Nem tudok azzal mit kezdeni, ha azért tartanak kevésbé férfiasnak, mert nem tudok rendesen beverni egy szöget. Röhejesnek tartom, ha valaki szerint csak akkor szép a női kebel, ha feszes. Fogalmam sincs, miért kellene nekem „keményen” viselkednem, ha éppen zokogni van kedvem. S miért ne utálhatna egy nő főzni? Hosszan folytathatnám a sort, hogy melyek azok a beidegződések, melyekről a legtöbben azt mondják, hogy nem számítanak, de mégiscsak sorvezetőként használják a mindennapokban. Én szenvedek ezektől. Eltűntetik azt, ami igazán fontos. Hogy figyeljünk oda a másikra. Mert az nem megúszható. Fedezzük fel benne, ami igazán izgalmas. Igen, hát végül csak egy közhelyre futattom ki a dolgot: amitől jó dolog élni.

Na, ezért nem tudom ám én igazából, hogy mit gondoljak a nőkről. Mert külön tényleg sosem gondolkodtam még róluk. Lehet, nem is fogok. Valahogy mindig együtt vagyunk mi a fejemben. Anyák és apák. Lányok és fiúk. A nők meg a férfiak. Emberek, nunival és kukival. Így próbálunk itt jó esetben valami jó dolgot csinálni. Együtt. Élünk.



Címkék: férfiszemmel nők nőkről kovács gellért


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás