Egyedülálló anya ismerkedne

Van jogunk pasizni?

2017-03-16

Szerző: Kőváry Anett

Még a leghosszabb, legcsúnyább, leggyötrelmesebb, legfájóbb szakítás után is eljön egyszer az idő, amikor egy nő újra kedvet kap az ismerkedéshez. Amúgy sem könnyű a dolog, de még nehezítettebb a pálya, ha mindezt anyaként teszi az ember.

Sportkártya
hirdetés

Van az az időszak - közvetlenül a fájó kétségbeesés után -, amikor egy kapcsolatból kievickélve levegőért kapkodunk, és a legutolsó dolog, amire vágyunk, egy újabb férfi. A vihar aztán lassan elcsendesedik, a hullámok elülnek, a kapálózást felváltja a megnyugtató lebegés. Ekkor általában a legváratlanabbul talál be a “jó lenne végre nem egyedül úszni” érzés. De mégis merre és hogyan? 

Ha gyorsúszásban egy öböl felé vesszük az irányt, ott garantáltan csak lehorgonyzott, vagy legalábbis kikötött hajókkal fogunk találkozni. Függetlenként talán még bele-belefért egy-egy hajókötélbe kapaszkodás, de ha batyu van a hátunkon, akkor sokkal körültekintőbbé válunk: ki szeretné - ugye - ha levinné a kötél a hátáról a gyerekét… 

Ha a nyílt víz felé fordulnánk, könnyen elveszhetünk a kiszámíthatatlan végtelenségben. Hátúszásban haladva akár még balesetet is szenvedhetünk, meg aztán ott a batyu is, nem nyomhatjuk a víz alá. A mellúszás viszont keveseknek jön be, kifejezetten öregesnek tűnhetünk. 

Marad tehát a láblógatva pancsolás, remélve, hogy valaki pont felénk úszik majd. 

Lefordítva: a foglalt, házas, családos ember egy egyedülálló anyának szinte biztos, hogy tabu. A “maradék” viszont akkora kínálatot jelent, hogy lehetetlen kihívásnak tűnik szerencsésen beleválasztani. Meg egyébként is, milyen közegben fordul meg egy egyedülálló anya? A gyerek ovijában, iskolájában, a különórákon, a munkahelyén, jó esetben az edzőteremben. A többi apuka közül a már leírt okok miatt senki nem fog halászni, a munkahelyen kicsi az esély bármi ígéretesre, az edzőteremben meg az anyaórák idejében nagy eséllyel anyákon kívül nem nagyon fordul meg más. Ha el is jutunk végre egy-egy buliba, társasági összejövetelre, bármilyen potenciális vadászterületre, hogyan kezdjünk neki? Utoljára még gyermektelenül, boldog és szabad szingliként élveztük a prototípus keresését, most meg azt se tudjuk, melyik lábunkkal lépjünk először. Ráadásul ott a dilemma is: elmondjam már az elején, hogy van egy/két/három gyerekem, vagy adjam meg az esélyt legalább néhány órányi gondtalan flörtnek és csak később leplezzem le magam? Mert azért lássuk be, kevesen vannak, akik feltétel nélkül, szinte örömmel fogadnak el egy komplett és komplex csomagot. A férfiak legtöbbje számára még mindig egyszerre izgalmas és ijesztő egy gyerekét egyedül nevelő nő. Ha bele is mennek egy-két kellemes estébe, hosszabb távon szinte biztosan megijednek az összetett helyzettől. Ez ráadásul teljesen természetes, még csak felróni se tudjuk nekik. Más gyerekével foglalkozni, más gyerekét elfogadni, esetleg más gyerekét nevelni kőkemény feladat. Ezért nem sértődhetünk meg, ha valaki nem kér a buliból. 

De ha nem akarok zsákba macskát árulni, hogy csináljam, tegyem hozzá a nevemhez, mintha doktor lennék? Egyedülállóanya Kőváry Anett vagyok? Esetleg: Kőváry Egyedülállóanya Anett vagyok? Vagy a végére, második utónévként: Kőváry Anett Egyedülállóanya? Lehet ez egy teszt arra, hogy kiderüljön, mennyire gondolja komolyan a férfi a dolgot. De egyáltalán akarom-e, hogy komoly dolog legyen belőle? Mi van akkor, ha csak egy kis szórakozásra vágyunk, mindenféle következmények és folytatás nélkül.

Lehet igénye egy egyedülálló anyának futó kalandokra? Hogyne! Miért ne lehetne? Nem szűntünk meg nőnek lenni sem a gyerekünk születésével, sem pedig a szakítással, válással. Lehet épp olyan igényünk a könnyed flörtökre, kellemes randikra, éjszakákra, mint bármelyik férfinak vagy gyermektelen, szingli nőnek. Jogunk van ahhoz, hogy féljünk egy kicsit egy újabb komoly kapcsolattól, hiszen már nemcsak magunkért felelünk, hanem egy/két/három gyerekért is, akiknek a lelkét nem alakíthatjuk átjáróházzá. Jogunk van tartani az újabb csalódástól, és jogunk van kiheverni a mögöttünk álló nehézségeket. 

Jogunk van jól érezni magunkat, már ha nagy nehezen találtunk erre alkalmas partnert. Mert a 30-40-es korosztály férfitagjainak nagy része már mind elkötelezett. Ha pedig nem, akkor vagy elvált és már van gyereke - ebben az esetben ráadásul mindkét fél óvatosabb lesz. Ha nincs gyereke, akkor esélyes, hogy olyan nőt szeretne magának, aki még nem szült. Persze, a szerelem soha és a legkevésbé sem racionális, nem néz családi állapotot, társadalmi státuszt, nem mérlegeli a lehetőségeket, nem vizsgálja a jövőképet, hanem csak jön és elhomályosít. És akár egy csúnya szakítás másnapján is támadhat. 

Nincs tehát bevált módszer. Hinni kell, figyelni és akarni. És a biztonság kedvéért regisztrálni a tinderre. 

 



Címkék: párkapcsolat társkeresés ismerkedés randi


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás