Boldog vakációt!

Jusson eszedbe gyerekkorod legszebb nyara

2017-06-14

Szerző: Kőváry Anett

Vége a tanévnek, az iskolások nyakába szakad a nagy szabadság. A szó szerint nagybetűs szünidő, ami annyi kalandot és élményt tartogat, hogy arra felnőttként is jó lesz majd visszaemlékezniük. 

 

Sportkártya
hirdetés

Boldogan vihorászva, jókedvűen sasszéznak a fiatalok az iskola felé: könnyebb ilyenkor már az iskolatáska, hiszen csak pár óra van hátra a tanévből. Felkerült a “V” betű is a táblára, kezdődik a vakáció, a nyár, a láblógatós hetek, hónapok. Emlékszem, általános iskolában már akkor éreztük a boldog időszak közeledtét, mikor az énekkaros órákon Márta néni a “Künn a fákon” kezdetű nótát kezdte el velünk gyakorolni. Az utolsó kicsengetés után már csak az évzáró volt hátra, izgatottan vettük kezünkbe a bizonyítványt, amiért mindig járt a fagyi, ha csupa ötös volt benne, ha nem. 

Aztán jöttek a semmittevős napok, délelőtt sokáig tévézéssel, nagyanyámnál vagy otthon ebédeléssel, délután ha kell, ha nem alvással, majd az este legnagyobb eseményével: a kimenéssel. Igen, így hívtuk a barátnőimmel, egyszerűen csak “mentünk ki”. Ami annyit takart, hogy biciklire pattanva vagy sétálva róttuk a köröket a faluban, és vártuk, hogy történjen valami. Általában nem történt semmi, és végül minden napot a Takarékszövetkezet lépcsőjén ülve, végtelen szotyizással zártunk. Vagy elmentünk Gyulához, a helyi kocsmába billiárdozni. Szólt a Napolaj az UFO-tól, Blümchen teljesen indokolatlan zenéi, és mi voltunk a legboldogabbak a világon. Valójában mindegy is volt, mivel ütöttük el az időt, így visszatekintve csak az számított, hogy szabadok voltunk és élveztük, hogy azt csinálunk, amit csak akarunk. És persze este tízre hazaérünk, ahogy a szüleink kérték.

Bármikor, ha kamaszokat látok, elmosolyodom, mert eszembe jutnak a legszebb éveim, azok a szúnyogzajos, forró esték, amikor a csajokkal együtt reméltük, hogy összefutunk a nagy szerelmeinkkel. A nagy csavargások, az összeveszések, kibékülések, a telefonbetyárkodások, a röhögések, egymás heccelése. És újra csak a szabadságérzet, a tökéletes mának élés, amit valahogy tizenévesen is olyan ügyesen műveltünk. 

Nem érzem magam öregnek, de nem tudok úgy tenni, mintha nem lennének egyre mélyebbek a szarkalábak a szemem sarkában. Pont ezért különösen jó érzés elnézni a fiatalokat, akik számára most nyílik ki a világ, jó nézni a gondtalanságukat, a boldogságukat, mert akaratlanul is visszahozzák bennem az oly kedves emlékeket. 

A lányom most még nem sokat fog fel tanév és szünidő fogalmáról, főleg, hogy a napszakok egymásutánjával se nagyon van képben. Ráadásul az oviban elég rövid is a szünet, így egyelőre neki a nyár egyenlő a kevés ruhával és a fagyival. De nemsokára már ő is együtt fog lófrálni a barátnőivel, és remélem, hogy ugyanúgy, a biciklizéstől kipirulva ér majd haza délutánonként, ahogy én is tettem. 

Örülök a nyári szünetnek, habár számomra csak annyi érzékelhető belőle most még, hogy kisebb a forgalom reggelente. De valahogy az évek alatt mégis beleivódott a bőrömbe az az önfeledtség, amit annak a bizonyos V-betűnek a táblára rajzolása jelentett. I

Boldog vakációt mindenkinek!



Címkék: szülők vakáció nyári szünet


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás