Azok a csodás hétfők...

2017-11-27

Szerző: Baráth Krisztina

Hétfő 17:00. A gyerekekkel itthon várakozunk, hogy hazaérjen apa. Hamarosan nyílik az ajtó, be is toppan 17:20-kor.  Gyorsan köszöntjük egymást és kezébe adom a kis 4 hónapost. Még bedobálok pár futós cuccot kisfiam úszós táskájába és 17:30-kor elstartolunk a garázsból. Irány az uszoda.  Útközben átbeszéljük még a nap történéseit, énekelünk, mókázunk. Megérkezünk az usziba. Átöltözés, bohóckodás a kis haverjával. Majd 18:00-kor útjára engedem egy puszival. Egy óra múlva találkozunk, itt az ajtónál.

Sportkártya
hirdetés

Gyors léptekkel robogok ki az ajtón. Húh, de sötét van. És hideg. Fúj a szél. Még jó, hogy hoztam sapkát és fejlámpát. Óra beindít, keresi a GPS jelt. Közben bedobálom a felesleges cuccaimat a kocsiba.  Fejlámpa gyors felhelyezése a fejemre. Ezzel a szöszmötöléssel eltelik egy perc is. Végre fent van. Bekapcsolom. Nem világít. Pedig új az elem. Mindegy. Ezzel most nem törődök. Kész, lámpa nélkül futok. Start az órára és már indulok is. 18:06 Végre! Erre vártam egész nap, hogy kiszabaduljak futni. És most itt vagyok. Tetőtől talpig futócuccban. Na lássuk, induljunk neki. Kb. 45 percem maradt, ezt ki kell használnom, gyerünk! Próbálom ráhangolni magam az első kilométerre. Szerencsére felveszi a testem az ütemet. Érzem, ez jó futás lesz. Lélegzem be és ki, be és ki. Közben figyelem a lábam, hova lépek, egy rossz mozdulat vagy lépés és máris megvan a baj. Koncentrálok. Az első 3 kilométer sík, itt tudok gyorsítani, gyerünk! Ez az, végre 5 perc alatti kilométernél vagyok. Ütemesen csinálom a dolgom. Már melegem van, izzadok, csak a kezem fázik egy kicsit. Közben átgondolom a holnapi teendőimet.



Hamar jön az a fránya emelkedő, ami kizökkent a gondolatmenetből. Nem baj, nem fog ki rajtam. Lassan emelkedek felfelé, mindjárt ott leszek a kilátóponton. De szép a város, mintha sok fényes csillag ragyogná be. Kb. 5 másodperc és már jön is a lejtmenet. Figyelek a lábakra, próbálom kordában tartani a testem. Vajon mit csinál most otthon a férjem és a kislányom?! Hú, fiam edzésének vége, ilyenkor már csak szórakoznak a medencében. Rendben, van még 10 percem. Belefér? Igen, akkor húzzunk bele a maradék 2 kilométerre. Körbefutom még az uszoda körüli területet. Félig terep, félig aszfalt. Remek. Na már mindjárt ott vagyok, még egy kicsi. Vége. Befejeztem. 42 perc, 8 kilométer. Óra leállít. Beülök a kocsiba. Hiába van kint 2 fok, mégsem fázom. Sebesen átöltözöm száraz ruhába. Gyors léptekkel berohanok az uszoda bejáratán, az öltözőben kikészítem fiam ruháit. Még pár perc és nyílik az ajtó. Rohan felém és boldogan meséli, milyen jó volt ma is az úszóedzés. Csodálattal hallgatom még a kocsiban is a beszámolóját, miközben majszolja a szendvicsét. De jó hétfő, szeretlek!



Címkék: futás edzés anyaság esti futás


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás