ANYÁK ÖRÖKKÉ

Borvári László - Az apás fiúból lett anyás fiú

2016-09-28

Szerző: Borvári László

Borvári László író, olvasó, találkozó. Megszállottan író, élvezettel olvasó és meggyőződéses találkozó - így ír magáról. Nekünk csak "Bolha", vagy az "Öreg", aki számtalan sláger dalszövegét jegyzi, verset ír és zenél, gyereket és unokát terelget, és mindezek közben bevallottan és megszállottan rajongja a nőt. Aki én vagyok, aki te vagy, a barátnőd, a nagymamád. Férfiszemmel rovatunkban ezúttal Bolha áradozik rólunk. De úgy, hogy abba az ember könnye kicsordul. 

Sportkártya
hirdetés

Apás fiú voltam. Anyás fiú lettem. Annyira anyás fiú lettem, hogy minden nőre anyaként tekintek. Imádlak titeket, mert imádni valók vagytok. Ha netán elromoltok, mi rontunk el titeket, de ne hagyjátok, mert én továbbra is imádni akarlak titeket.

Tudjátok, mi az önzőség? Nem, nem tudhatjátok, mert ti folyamatosan adtok, adni szeretnétek, ha mi hagyjuk nektek, és hajlandók vagyunk elfogadni az adakozásotokat. Szóval én annyira önző voltam, hogy hajdanán azt kívántam, a gyerekeim is lányok legyenek. Így lett és már két lány unokám is van. Szerelmes vagyok mind a négy csodába, mert anyák és anyává cseperedők.

A nagyobbik lányomnak, hajdanán volt egy vízilabdás pasija, akinek én amolyan pótapukája lettem, mert az ő igazija korán meghalt. Büszkén jártam ki a meccseire, bíztattam, elmondtam a meglátásaimat a játékával kapcsolatban. Neki ez hatalmas örömet jelentett, mert addig csak az anyukája járt ki, aki persze nem értette a játék lényegét. Történt egyszer, hogy együtt mentünk az anyukával a Margitszigetre és közös drukkolásban vettünk részt. Vagyis csak hittem, hogy közös lesz, mert ott számomra az édesanyja bebizonyította, hogy az anyaság hordozza magában a legtisztább szeretetet. Történt, hogy a fiú csapata lendületesen támadt és éppen az egyenlítésért küzdött. Forrt a víz a medencében, feszültek az izmok, a szépszámú nézősereg hangja dübörgött a széksorok között. Mindenki a mérkőzést követte, de láttam, az anya nem, hanem az ellenkező irányba néz valami átszellemült, földöntúli mosollyal. A fia, a 198 centis, csupa izom, sok-sok harcos, karmolós, rúgós, tépős mérkőzést megvívó kisfia, a cserepadon ült. Őt óvta az erőt adó szemével.

Erre csak ti vagytok képesek, ti akik már a születésetek pillanatában is anyák vagytok. Ti, akik már akkor másként néztek a későbbi anya-kolléganőtökre, aki már akkor úgy tolja kis csőrötökhöz a mellbimbóját, hogy azzal a mozdulattal tanít titeket. Miközben mi mocskos férfiak, csapodár módon kilengő éjszakáink észveszejtő kalandjaival kacérkodunk. Anyák vagytok a babaszobátokban betakarva plüsskutyát, műanyagkacsát, anyákká értek az első óvodai szerelemmel szívecskés jeletekkel, anyák vagytok a mi meggondolatlan, felhevült kamaszságunkban. Anyák vagytok, mikor ránk hagyjátok a tudatot, hogy mi választottunk ki titeket, majd anyává lesztek a testetekkel is, megélve azt a gyönyört, amit kimondhatatlanul irigylek tőletek. A csodát, hogy végtelennek tűnő hónapokon keresztül a legszerelmesebb társatokkal lüktető közösségben élhettek. Hogyan érthetnénk meg mi ezt a szárnyaló, szorongó, reménykedő szeretetet, mi, akik tejfakasztónak nevezzük a sörözéssel, borozással eltöltött, levegőbecsapkodós, egyetlen, büszke apai estet? Miközben ti minden nap valóban tejet fakasztotok. Hogyan érthetnénk meg mi a ti varázslatotokat? Gordon Ramsay-k, Jamie Oliver-ek könnyezhetik tele a főzőedényeiket, a serpenyőiket, akkor sem lesznek képesek ellesni a ti gasztrocsodátok receptjét, melynek első sora így hangzik: Végy egy anyát! Anyává lesztek a nagymamaiságotokban, mikor a tanácsaitok nem a mögöttetek lévő generációnak szól, hanem beismeritek hajdani hibáitokat és ezzel is szerethető gyengeségetek értékelődik fel, válik tisztává a rejtett erőtök.

Ebben a sok-sok anyaságban, hogy tudtok mégis ennyire szépek maradni? Milyen titkokat hordoztok magatokban, amitől mi férfiak vágyakozó pillangóvá válunk és megbabonázott szárnycsapásokkal igyekszünk a virágotokon megtelepedni? Mert szépek vagytok a fogatlan mosolyotokkal a játszótereken parkoló babakocsitokban, szépek vagytok repedező sárral a tenyereteken az ovi homokozójában, szépek az első és az utolsó évnyitón is. Szépek az éppen aktuális szörnyű divatot követve is, lila hajjal, vagy haj nélkül, szépek vagytok hófehérben villogó cukor vállatokkal. Szépek vagytok gömbölydeden, kereken, mintha az egész földgömböt hordoznátok védelmező szívetek alatt, szépek vagytok, mikor kiderül, hogy az a féltett világ, ami kibújik belőletek, csak a ti világotok, szépek vagytok, mert szebb nem lehet senki, amikor ebben a mázas teremtésben ereitek kidagadnak, szemetek fájdalom gyöngyöket görget az arcotokra, minden feszülő mozdulatotokkal a hihetetlent teremtitek meg. Szépek vagytok. Szépek vagytok a megszokást elüldöző hétköznapjaitokban, szépek vagytok a változásban, ami még szebbé tesz titeket, mert magában hordozza a bölcsességeteket, a gondosságotokat, a figyelmeteket. Szépek vagytok a megélt ráncaitokkal, a kezeteken gyűrődött bőrötökkel, a lassú, megfontolt lépéseitekkel.

Apám verseket tanított nekem, elkísért a focimeccseimre, megtanította a világ összes fővárosát, büszke volt rám mikor fiúsan locsolkodni mentem, büszke, mikor messzebbre jutottam, mint ő, de mégis anyás fiú lettem, anyám miatt és miattatok, az összes nő miatt.



Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás