Anya most elmegy bulizni, kicsim!

Retro, okosteló, fesztiválhangulat

2017-06-12

Szerző: Kőváry Anett

Soha életemben nem számítottam egy nagyi partyarcnak, nem voltam az a típusú lány, aki nélkül nem indul be a szombat éjjel. Anyává válásommal mindez csak fokozódott: hosszú hónapok teltek el a szülés után, mire egyszer-egyszer ki akartam és ki is tudtam mozdulni. Azok a néhány órás kikapcsolódások nem is jelentettek igazi bulizást, mert az idő egyik felében amiatt szomorkodtam, hogy el kell válnom a lányomtól, a másik felében meg azután vágyakoztam, hogy újra vele lehessek. Most viszont, lassan négy év után végre igazán le tudom dobni a láncot.

 

Sportkártya
hirdetés

 

Méghozzá alkohol nélkül. És ez az egyik legnagyobb felismerése a #momsnightoutnak. Ha már nem is kattog ugyanis az agyam végig azon, hogy mi lehet a gyerekemmel, annak az esélyét azért meghagyom, hogy baj esetén bármikor haza tudjak rohanni hozzá. Ez pedig csak egyetlen módon oldható meg: ha képes vagyok az éjszaka bármelyik pillanatában autóba ülni. Korábban nem értettem, hogyan lehet egy-két finom ital nélkül is felszabadultan szórakozni, de az anyaság, vagy a felnőttlét hozadékaként rájöttem, hogy nem az elfogyasztott alkohol mennyiségén múlik, mekkora a buli, hanem azon, mennyire vagyok ott. Így pedig csak néhány energiaitalra volt szükségem, arra is csak azért, hogy tíz óra tízkor ne boruljak mély álomba zuhanva az első utamba eső asztalra. Teljesen józanul, sok év kihagyás után visszakerülni az éjszakába pedig azonnal elkezdtem levonni a nagy következtetéseket. 

 

Megöregedtem

Amikor a tízezres tömegben csak nagy jóindulattal fedezek fel nálam idősebb vagy legalábbis hasonló korú arcokat, az egyrészt arra utalhat, hogy nem számítok célközönségnek, de még indokoltabb a felismerés, hogy sajnos megöregedtem. Nem, nem tartom magam 35 évesen sem hervadt virágszálnak, de tény, hogy azt a bizonyos egy négyzetmétert már inkább az eggyel alattam lévő generáció képviselői töltik meg. Szintén az évek mostoha múlását bizonyítja, hogy a retro részlegen felcsendülő zenék közül is egyre kevesebbet ismerek, amit meg mégis, az már az én koromban is erősen nosztalgikus volt, nem is annyira retro. 

 

Nincs buli okosteló nélkül

Az egy dolog, hogy a tömegből minden második, pontosabban másfeledik ember fényképpel, videóval próbálja dokumentálni a történelmi eseményt, amit egy koncert jelent, kellenek az emlékek, persze. A szelfizés is megszokott, csinálja mindenki, én is. De a legdurvább, hogy sokaknak buli közben sem esik ki a kezéből a kütyü. Ez csak azért különös - azzal együtt, hogy természetesen mindenki úgy bulizik, ahogy neki jólesik -, mert nem látom értelmét a virtuális valóságban kalandozásnak, miközben épp egy élmény közepén áll az ember. 

 

Van kulturált szórakozás

Valójában soha nem keveredtem nagyobb botrányokba - a tizenéves kori cicaharcokat most nem számolnám ide -, mégis üdítő volt látni és tapasztalni, hogy az emberek figyelmesek és kedvesek egymással. A hatalmas tömegben sem volt kötekedés, beszólogatás, taszigálás, mindenki ugyanúgy csak jól akarta érezni magát - még az is, aki a telefonját nyomkodta. Igazi fesztiválhangulatban, jókedvűen beszélgettek egymással vadidegenek is, és ugyanolyan gondoskodással vigyáztak a másik társaságba tartozó, nem épp józan lányra is, mintha csak a saját barátjukról lenne szó. 

 

Fájdalmas felismerések ide vagy oda, megéri időnként megengedni magunknak, hogy rácsodálkozzunk a jelenünkre, még akkor is, ha azért ugyanúgy sietünk haza a buliból a gyerekünkhöz, mint néhány hónapos korában.



Címkék: anya énidő buli


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás