Amikor anyában felmegy a pumpa

Egy ingerült mondattól sérült lesz a gyerekem?

2016-10-14

Szerző: Deliága Éva

Kislányom, idegbajt kapok tőled! Kisfiam, szétrobban tőled a fejem!

Lehet ilyet mondani a gyereknek? Lehet. Nem a legszerencsésebb, de túl fogja élni. Hiszen a szülőnek is megengedhető néha, hogy frusztrált, ideges legyen, és az is, hogy esetleg nem a legszerencsésebben megfogalmazva közölje mindezt a gyermekével. Deliága Éva gyerekpszichológus írásából minden fontosat megtudhatsz a témáról. 

 

Sportkártya
hirdetés

 

Sokat hallani arról, hogy mennyire káros, ha kiabál a szülő a gyerekkel, vagy olyanokat mond, hogy: “Miattad nem tudunk időben elindulni itthonról, mert mindig ezer évet szüttyögsz!” “Én ilyen lusta gyereket még nem láttam!” “Kiborító, amit művelsz!”, és így tovább. Igen ám, de azt is túlzás lenne állítani, hogy ettől sérül majd a gyerek és örökre traumatizálják az ilyen mondatok. 

A gyermekpszichológus szemszögéből

Nem egy mondaton múlik, hogy a gyerek énképe, hogyan alakul, hogy mit fog gondolni magáról, mire felnő,vagy az, hogy mennyire szép emlékeket őriz majd a gyermekkoráról.

Egy szerető, elég nyugodt közegben így is beszélhet a szülő néha (nem rendszeresen persze). És valljuk be, a reggeli sietős készülődés közben, a rendrakásért való könyörgéskor, vagy mikor hétvégén le kéne ülni tanulni, és a gyereknek esze ágában sincs kötelező dolgokkal foglalkoznia, biztos, hogy csak úgy röpködnek az ilyen mondatok.

Gyerekek szófogadatlan viselkedésének hátterében sokszor az éretlenség áll. Ez fakadhat egyrészt életkori sajátosságból, tehát abból, hogy szeleburdi, játékos még, nehezen vehető csak rá, hogy azt és akkor csinálja, amikor a szülő kéri, ebből aztán sok feszültség származik. Olyat nem feltételezünk, hogy a gyerekek direkt rosszak, habár előfordulhat, hogy a dackorszak vagy a kamaszkori lázadás időszakában ellenáll a gyermek a felnőtt bármilyen kérésének. Szerencsére ezek az életkorral, fejlődési szakaszokkal magyarázható nehéz időszakok elmúlnak, és a szülő frusztráltsága is csökken ezáltal. Előfordulhat, hogy a feszültség nem a gyerek viselkedése miatt alakul ki, hanem a szülő eleve kimerült; felnőtt problémákkal küzd, anyagi dolgok miatt szorong, munkahelyi vagy párkapcsolati megoldatlanságok terhelik. Akárhonnan is fakad a feszültség, ha az alapvető családi összetartás, szeretet megvan, ezek a nehezebb időszakok is átvészelhetők, úgy, hogy a gyermek önfeledt, kiegyensúlyozott és magabiztos maradhat. Persze, azért alapvetően cél, hogy ne kelljen egymással türelmetlenül, káromkodva, kiabálva, szidva beszélni. Nézzük, hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani.

 

HOGYAN PRÓBÁLJUK MEG ELKERÜLNI AZ ORDÍTOZÁST?

 

  • A kulcsszó a következetesség. Így van esélye a gyermeknek megtanulnia a szabályokat, és hozzászoknia azokhoz. Ő is rosszabbul reagál, ha egyszer szabad valamit, másszor meg szidás jár ugyanazért. A gyerekek nehezebben mérlegelik az olyan körülményeket, hogy most anya vagy apa épp jókedvében volt, azért engedte meg. Jobbak az egyértelmű szabályok.

 

  • Jó hatással lesz a gyermekre, ha nem hirtelen dörren rá a szülő, hanem jelzi, szépen, fokozatosan felé, hogy már fogy a türelme, és ha nem cselekszik a kérésnek megfelelően, anya vagy apa hamarosan mérges lesz, és akkor már a hangját is fel fogja emelni. Valamelyik gyereknél bejön a módszer, mikor számolással jelzi a szülő, hogy 3-nál el fog fogyni a türelme. Vannak olyan gyerekek is, akik jól reagálnak a figyelmeztetésre, tehát, ha pl., abba kell hagyni a játékot 10 perc múlva, akkor szól a szülő, majd 5 perccel a vége előtt is jelzi, és 2 perccel a vége előtt is szól, hogy legyen ideje felkészülnie a gyermeknek a tevékenység váltásra.

 

  • Ha már menthetetlen a helyzet, és a szülő bepipult, akkor szerencsésebb áttanulni a kiabálás közben elhangzó mondatokat. Ha már mérgeskedni és kiabálni kell, akkor szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy ne a gyereket címkézzék, tehát, ahelyett, hogy: “Te buta vagy!” javasolt inkább a: “ Mekkora butaságot csináltál!” megfogalmazás. Így könnyebb szétválasztani a dolgokat, hiszen a gyermeküket mindig szeretik, csak a pillanatnyi viselkedése az, ami nem elfogadható.

 

  • Fontos, hogy a szülő bocsánatot tudjon kérni gyermekétől, ha utólag belátja, hogy túl ingerülten, igazságtalanul reagált. A példamutatás a legjobb tanítás, így hosszú távon ez mindenképpen erősíti a  szülő-gyerek kapcsolatot, és idővel a gyermek is képessé válhat arra, hogy hasonló helyzetben ő is bocsánatot tudjon kérni.

 

  • Az indulatos helyzeteket jó, ha követi magyarázat. Ekkor el lehet mondani az okokat, mindkét fél nézőpontja kibontható, jobb megértéshez vezet és esélyt ad a jövőbeni hasonló helyzetek elkerüléséhez. Igyekezzen a szülő a gyermek korához szabni a magyarázatot, a hosszú hegyi beszéd hatástalan. Az hasznos, ha segítenek a szülők a gyermeknek megérteni a másik ember nézőpontját.

 

  • Végezetül bocsásson meg a szülő. Bocsáss meg önmagadnak, hogy nem tudsz mindig türelmes, és ideálisan tökéletes lenni. Hidd el, nem is kell. Elég, ha feltétel nélkül szereted gyermekedet, és az esetek többségében a legjobb formádat próbálod hozni. Ehhez pedig az is kell, hogy te jól legyél, jól érezd magad a bőrödben. Kiváló stresszlevezés lehet a sportolás, az önmagadra szánt saját idő. Ha ezt megengeded magadnak, jobb eséllyel tudsz majd szülőként is helyt állni.


Címkék: anya család anyaság gyerek gyereknevelés gyerekpszichológia gyerekpszichológus magánélet


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás