A terepfutás ünnepe

2018-05-29

Szerző: Baráth Krisztina

Négy éve robbant be a terepfutók örömére hazánk legnagyszerűbb terepfutó eseménye, a Salomon Ultra Trail Hungary, melyet Szentendrén rendeznek meg minden évben pünkösdkor.

Sportkártya
hirdetés

Az idei versenyen 34 országból 1165 futó indult a négy távon:
- Ultra Trail Hungary 112 km, 4200 m szintemelkedés
- Szentlászló Trail 84 km, 3100 m szintemelkedés
- Szentendre Trail 54 km, 1800 m szintemelkedés
- Visegrád Trail 29 km, 1100 m szintemelkedés

A szervezők a legkisebbekre is gondoltak. Szombat délután rajtolt a Kids Trail, ahol minden gyermek 1-es rajtszámmal indult, mert itt mindenki nyer.

Forrás: https://www.facebook.com/UltraTrailHungary/


A kezdetektől kísérem a rendezvényt, valamilyen formában eddig mindig jelen voltam. 2015-ben és 2016-ban az 54 km-es Szentendre Trailt teljesítettem. Tavaly kismamaként önkéntes voltam a versenyen. Idén pedig 10 hónappal szülés után a legkisebb távra, a Visegrád Trail-re neveztem. Kötődöm ehhez a versenyhez.

Hogyan tudtam 10 hónap alatt felkészülni a versenyre?
Négy héttel szülés után kezdtem el újra, óvatosan futni. Nagy lendületet adott, hogy szinte ugyanott tudtam folytatni az edzéseket, mint korábban. Köszönhető ez a terhesség alatti sok mozgásnak is. Figyeltem arra, hogy ne terheljem túl magam, a futás ne menjen a szoptatás rovására, legyen időm pihenni. Ez utóbbit sikerült a legkevésbé megvalósítani. Erősítésre is fordítok minimális időt.
A megfelelő táplálkozás még kívánnivalót hagy maga után. Az anyuka üzemmódot néha ki kéne kapcsolni, mert a gyerekek hátrahagyott reggelijéből nem fogok csúcsokat döntögetni.



Már most leszögezem, nincs edzőm. Nehéz lenne 2 gyerek mellett egy előírt edzésprogramot követni. Magam szabom meg, mikor és mennyi időt tudok a futásra szánni. Sokszor spontán kényszerülök dönteni, hogy most vagy soha.
A futás rutin az életemben. Szükségem van arra a fizikális megterhelésre és mentális feltöltődésre, amit a futás ad.

Fokozatosan emeltem a heti távokat. Volt, amikor sikerült túlszárnyalni magam, és voltak siralmas hetek is. Sokkal több energiát is beleölhettem volna és sajnos a regeneráció, a nyújtás, ami mindig háttérbe szorul.

Írhatnám azt, hogy legnagyobb jókedvemben, örömfutásban toltam végig az egész versenyt. De nem igazán így volt.

 

Előzmények:
- Hétfőtől szerdáig tartó nátha, torokfájás.
- A verseny hetében minimális futás, kb. 21 km négy részletben.
- Az egyik cipőm úgy megnyomta a lábkörmöm, hogy verseny előtt egy nappal le kellett szedni.
- Előző este 3,5 km-es tesztfutást végeztem az övtáskával, teli kulacsokkal, telefonnal.
- Éjszaka/hajnalban szokásos 2x-i ébresztő kislányom személyében.

Felszerelés:
Terepfutó cipő, zokni, rövidnadrág, póló, sportmelltartó, napszemüveg, övtáska 2 db  2,8 dl-es kulaccsal, 5 db szőlőcukor, 1 db fehérje szelet, telefon, igazolvány, némi készpénz.
A legminimálisabb felszerelés, amivel indulhattam.




Forrás: https://www.facebook.com/UltraTrailHungary/


2018. május 20. vasárnap
5:10-re állítottam az ébresztőt. Szeretem, ha van időm magamra verseny előtt. Kicsit próbálok átszellemülni és végiggondolni, mi vár rám. Gyors reggeli után összekaptam magam, beöltöztem terepfutónak. Természetesen mindkét gyereket kidobta az ágy, mintha érezték volna, hogy elmegyek. Így a tervezettől kicsivel később tudtam csak elindulni.

Forgalom szerencsére nem volt, hamar megérkeztem Szentendrére. Átvettem a rajtszámot, utolsó igazításokat elvégeztem (cipő, övtáska).

A versenyközpont elől 08:30-tól indultak buszok a visegrádi rajtba. A kb.20 perces út alatt majd elaludtam, nem igazán voltam akkor felcsigázva. Érkezést követően rögtön felgyalogoltunk a Salamon toronyba. Volt még lehetőség utoljára mosdóba menni, és vizet magunkhoz venni. Már alig vártam, hogy elkezdődjön, mégis várakoztunk még ott majd egy órát.

 


Forrás: https://www.facebook.com/UltraTrailHungary/

Végre eljött a visszaszámlálás ideje, és 10:00-kor elrajtolt a Visegrád Trail 417 fővel.
A középmezőnyből indultam, így az első felfelé menet előzgetéssel telt. Amikor a kaptatós, erdős részről kiértünk a műútra (ahol a bobpálya is van), onnantól teljesen ismertem az utat a két korábbi teljesítésből.

Az első 9,9 km-es szakasz Pap-rétig szuperül ment, szintemelkedés 490 m. Ötödik nőként csekkoltam be az ellenőrzőponton. Két kis darab banánt kaptam be, kis vizet vettem magamhoz és már léptem is tovább.
Ezután következett a legerősebb, legkimerítőbb része a távnak. 13,3 km 542 m-es szinttel. Két nagy, mászós hegy várt (Vörös-kő és a Nyerges-hegy), az a tipikus gyökerekbe, fába kapaszkodós emelkedő. Amikor csak liheg az ember. Amikor a derekamra és a térdemre teszem a kezem, hogy jobban haladjak, mert futni ott már nem lehet. Amikor szitkozódok magamban, mit keresek itt. Ez nagyon kimerítő. Dolgozott a combizom rendesen. 2 szőlőcukrot kaptam be és elkezdtem enni a fehérje szeletet, de futás közben nehezen megy az evés. Most már értem, miért praktikusabb a zselé. Azt nem kell hosszan rágni, csak lenyeled és kész, megszűnik az éhségérzet – legalábbis egy időre...



Némán szenvedtem az emelkedőkön, a lejtőn pedig amennyire lehetett száguldottam. Ezt csak így lehet. Ez verseny, nem túra. Nincs idő a nézelődésre, az ösvényt, a lábad és a jelzéseket kell nézni.

Apránként kortyolgattam futás közben vagy vizet vagy izót, épp amelyik jól esett. Valószínűleg egyik kortyolás után benn rekedt egy kis levegő, mert elkezdett szúrni az oldalam. Edzés alatt nem volt még ilyen, meg kellett oldanom valahogy ezt a helyzetet. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt, és persze lassultam emiatt. Leelőztek itt jó páran. Kellett néhány kilométer, hogy helyre jöjjek. Aztán kis idő elteltével jobb lett. Alig vártam már a skanzeni frissítőpontot, ahhoz már nagyon közel volt a cél (6,6 km).  

Skanzennél csak feltölttettem a kulacsom és robogtam tovább. A vége mindig nehéz. Fájt a combom, lassultam, már nagyon be akartam érni. Elértem a Bükkös patak partját, jól esett az árnyat adó lombkoronák alatt futni. Végre közeledett a belváros, az ismerős macskaköves utcák, jött a forduló a templom előtt, ami rávisz a célegyenesre. Beérkeztem. Megjöttem. Hazaértem.

Gratulált az önkéntesek lelkes csapata. Megkaptam az érmet. Nagyon jó volt végre leülni. Nyakamba raktak egy hideg vizes törölközőt. Nagyon kellett! Csak ültem és ittam, olyan jól esett!
Aztán összeszedtem magam, visszasétáltam a rajtközpontba, felszedtem a hátizsákom, átöltöztem és indultam haza. Jöttem, láttam, végigmentem, célba értem.



Összegzés:
- Teljesen racionális döntés volt a 29 km-es távot választani, ennél többre ilyen edzésmunkával nem lettem volna képes (2 gyerek az 2 gyerek).
- Első versenyem, a Borvidék félmaraton 21 km-es távja is helyes választás volt, kellett ez a megmérettetés (női 5. hely) Visegrád Trail előtt.
- Ha még jobban odateszem magam és nem jön ez az oldalszúrás hasi tájékon 5-10 perc maradt még bennem, talán ennyivel jobb lehetett volna.
- Eredménnyel teljesen elégedett vagyok, így 10 hónappal szülés után. 4 órán belüli eredményre számítottam, a 3:30-nak nagyon örültem volna, de a 3:20 tényleg tökéletes most! Nem hittem volna, hogy tudok ilyen jó időt menni.

Ehhez az is kellett, hogy az időjárási viszonyok tökéletesek voltak, a száraz meleg miatt az erdő nem volt sáros. Jól futható volt, a meleg sem zavart.

Köszönöm a családomnak, hogy tolerálják a hobbim és segítenek, amiben kell.  Néha az is elég, ha csak beszélgetünk egy-egy versenyről.
Köszönöm a Terepfutás.hu-nak, és a lelkes Crew-nak, ismét tökéletes versenyt hoztak össze.
Ezúton gratulálok a teljesítőknek. Mert itt mindenki győztes, aki célba ér.

Visegrád Trail 29 km, 1100 m szint
Idő: 3 óra 20 perc
Női 8. hely
Összesített eredmény: 42.hely (335-en fejezték be a versenyt, köztük 145 nő)



Címkék: futás sport sikersztori futóverseny


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás