A számok bűvöletében

2018-01-10

Szerző: Baráth Krisztina

Gyerekként a számok fontos szerepet töltenek be életünkben. Hogy ennek mekkora jelentősége van, most látom igazán fiamon, közel 6 évesen. Az ovis csoportban ugyanis szinte versengés folyik, ki hány cm magas, hány kg, kinek mekkora a lába, ki tud tovább elszámolni. Ismerős ugye?

Sportkártya
hirdetés

Az uszoda öltözőjében folyamatosan számolja az öltözőszekrényeket, számolja az utcán a lépcsőket, a villanyoszlopokat, a sorompónál a sínen elhaladó vagonok számát. Együtt nézzük a sorszámokat a postán, a bankban, a gyógyszertárban.

Biztos nem vagyok egyedül, de gyerekként, ha nem is ennyire komolyan véve, nekem is megvolt ez a furcsaság. Aztán kicsit nyoma veszett ennek a belső késztetésnek, mígnem elkezdtem komolyabban futni. Rögtön visszatért ez a hóbortom. Szorgosan számolgattam, jegyzeteltem a megtett kilométerek számát, az adott időt, ami alatt megtettem a távot, összegeztem a heti, havi és éves edzéseket. Persze mostanság már mindez futó/multisport/okos órával vagy egy telefonos futó applikációval pillanatok alatt megvan. De a számolás a mindennapi edzések részévé vált.



Például egy hosszú, egyenes útszakaszon kiválóan lehet résztávozni úgy, hogy egyik villanyoszloptól a másikig tempófutás, majd pihenésként kocogás következik. Ezt elismétlem 10 x és közben számolom a villanypóznákat. Ha tovább bírom, több oszlopot szemelek ki és megpróbálom tartani a tempót.

A körülményeket számításba véve (mennyi időm van, milyen kint az idő, milyen állapotban vagyok), edzések előtt magam találom ki a napi futásadagot. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, de nekem még az sem mindegy, hogy 10,5 kilométert futottam vagy 11-et. Képes vagyok azt a maradék 500 métert még megtenni, hogy kerek számra végződjön az edzés, amit általában be is tartok. Sokszor biztos furcsán néznek rám, mikor már harmadszor futom körbe a házunk körüli utcákat vagy kerülök többször egy-egy gyalogos útjába, csakhogy meglegyen az egész számom. Még a családtagoknak is magyarázkodok, ha épp úgy döntök, elég a nyilvánosságból és a maradék 200 métert az udvarban kívánom lefutni. Lényeg a lényeg, akkor vagyok nyugodt, ha estére megvan a kerek számom. 

Szerintem minden futóban van egy érzékelő. Egészen pontosan meg tudom állapítani, hány kilométernél tartok egy-egy edzésen vagy a lakóhelyemtől mi milyen távolságra van. Ezek a számok rögzültek az évek során. Pedig edzés közben nem szeretem folyton az órámat bámulni, de sokszor jól jön, ha rögtön látom a számokat: elértem-e a kellő sebességet vagy mennyi idő van még vissza az edzésből.

Ellentétben az én berögzült rossz szokásommal, szakemberek azt a véleményt képviselik, hogy egy adott edzésidőt határozz meg, ne pedig kilométer számot. Tehát, helyesebb lenne, ha egy edzés mondjuk 60 perces, és abban az időtartamban hozzuk ki a napi maximumot, mintsem elveszünk a számok tengerében.
Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Bedőlsz te is a számoknak?



Címkék: edzés edzésterv edzésidő


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás