„A jógát az élet minden pillanatában megtalálod” - Interjú Szappan Petrával

2018-06-01

Szerző: Spuriga Dóri és Gyalog-Szőke Zsófi

A terveink szerint a Margitszigeten találkoztunk volna Szappan Petrával, hogy jógáról és egy igazán menő hazai, de mégis nemzetközi jógafesztiválról beszélgessünk. A terv az volt, hogy természetszerető jógikhoz méltóan leheveredünk a fűbe egy kellemes beszélgetésre, és közben Bubi is kedvére szaladgálhatott volna. A hirtelen leszakadt eső viszont egy cukrászdába szorított minket, a kutyus otthon maradt, az első kérdés viszont azonnal adta magát:

Sportkártya
hirdetés

Milyen könnyen viseled a változásokat az életedben?

Mondhatnám azt, hogy engem semmi nem zökkent ki, de sajnos nem így van. Most a sok szervezés miatt nagyon felfordult az életem, túl sok a váratlan helyzet. Eredetileg a reklámszakmából érkezem, ahol nehezen éltem meg a folyamatos pörgést és a stresszt, pont ez indított a jóga irányába. Hogy megtanuljak lecsendesedni, lenyugodni. Aztán elragadott ez a nagyon is jó értelemben vett függőség. Amiben viszont nem vagyok rugalmas: ha nem tudok jógázni, akkor nagyon hisztis tudok lenni. Persze tudom, hogy ezen is felesleges fennakadni, ez egy folyamatos tanulás. Nekünk oktatóknak az is feladatunk, hogy elmondjuk, hogy a jóga kitűnő eszköz arra, hogy visszanyerd a kontrollt a tested, az időd és a döntéseid felett. Megmutatja azt is, hogy hogyan viselkedj, amikor egy olyan helyzetben vagy, amit nem tudsz befolyásolni.

Hogy néz ki az átlagos saját gyakorlásod? Minden nap gyakorolsz?

Igen, valamit mindig, nagyon nyomós indok kell, hogy kihagyjak egy napot. Az aznapi gyakorlásom kapcsán mindig azt a kérdést teszem fel magamnak, hogyan fog engem ma a gyakorlás feltölteni? Lehet, hogy ma pont jólesne egy határokat feszegető erőteljes gyakorlás, vagy inkább egy nyújtózkodós fajta, esetleg inkább ma egy kicsit több pránayama, hosszabb üléssel a végén…, de persze az is lehet, hogy úgy, hogy nem csinálom, és inkább alszom helyett egyet. Alapvetően ashtangát gyakorlok, de néha picit belevariálok. Az ashtanga ad egy keretet a gyakorlásnak, de nem feltétlenül tervezem el előre, hagyom, hogy a matracon testem vezessen, hogy mi esik igazán jól. Otthon egyedül gyakorolok, de sokszor úgy érzem, szívesen elmennék máshova, más oktatók óráira, hogy rácsodálkozhassak ismét, hogy más hogyan értelmezi ezt a csodálatos rendszert. Azért is jó egy vezetett óra, mert az oktató leveszi a válladról a döntés terhét: mit csinálj, meddig tartsd ki, így nem zökkensz ki a flow-ból, a jelen pillanatból.

A jógán kívül milyen más mozgás egészíti ki az életedet?

Korábban műkorcsolyáztam és balettoztam, most néha futok. Ezenkívül a barátom jár edzőterembe és vele szoktam néha elmenni edzeni, illetve a kutyánkkal sétálunk, kirándulunk nagyokat.

Cserébe Ő is jógázik veled?

Csak addig jógázott nálam, mindig az első sorban, amíg udvarolt (általános nagy nevetés), azóta kissé csökkent a jóga iránti lelkesedése :D Szerencsére azt látom, hogy a környezetemben nagyon sokan jógáznak, több volt tanítványom lett később oktató, sok fiú is, amire különösen büszke vagyok. Vannak egyébként tanítványok, akik minden héten ott vannak a matracon, aztán egyszer csak eltűnnek és csak hónapok múlva jönnek vissza. Ez szerintem teljesen rendben van, sőt, van is erre egy mondás: „You can give up on ashtanga, but ashtanga will never give up on you”(Feladhatod az astangát, de az astanga nem fog feladni téged – a szerk.). A barátomra visszatérve egyébként, néhány dologban Ő sokkal nagyobb jógi, mint én. Én folyamatosan pörgök, még este is, csak intézem a dolgokat, miközben ő már nyugodtan regenerálódik a kanapén. Neki sokkal könnyebben megy ez az elengedés, lenyugvás kérdés.



Általában hogy néz ki egy napod?

A közelgő jógafesztivál szervezése most sok mindent felborított, kicsit úgy érzem, hogy dupla műszakban dolgozom. A napom egyébként közel sem olyan izgalmas, mint ahogy azt talán sokan gondolják rólam! A reggel Bubival indul, egy rövid séta, aztán megtartom a reggeli órámat. Soha nem voltam korán kelő típus, de az élet így hozta, kezdem egyre jobban élvezni a reggeleket. A reggeli órám után jön egy nagyobb séta a kutyával, aztán kicsit összerakom a lakást. Közvetlenül ebéd előtt szokott jönni a saját gyakorlásom, hogy meglegyen a kellő motiváció;) Aztán jön a fesztiválszervezés, ebéd, kutyának labdadobálás, minden egyszerre. Majd jön az esti órám és utána megint fesztivál. Most több órámat leadtam, vannak helyettesítéseim, máshogy jelenleg nem bírnám. De nem is szeretném máshogy csinálni. Elég érzékeny típus vagyok, ami a tanításban kifejezetten előny, könnyen rá tudok másra hangolódni, ugyanakkor azt is jelenti, hogy csak teljes odafigyeléssel szeretek és tudok tanítani. Minden óra, kicsi és nagy, ugyanolyan nagy kihívás, ha csak egy kicsit is nem vagyok jelen, már nem olyan minőségű az óra, én nem tudom máshogy csinálni, csak ha teljesen beleadom magam, mutatom, masszírozom, s így nekem továbbra is hatalmas energia az oktatás, ami a végén persze sokszorosan megtérül 

Hogy határoznád meg az oktatói stílusodat?

Még „jóga diák” koromból tudom, hogy az oktató személyisége rendkívül fontos. Amikor az ember jógaórára megy, elfogadásra, megértésre vágyik, szeretne picit kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, és végre a tiszta, valódi értékekhez, illetve önmagához kapcsolódni…igyekszem ezt a légkört minden gyakorlómnak megadni. Nálam elsődleges a tanításban a közvetlen nyelvezet, ami könnyen érthető, amihez könnyű kapcsolódni, illetve elengedhetetlen a humor! Sok a visszatérő gyakorlóm, akinek már ismerem a sérüléseit, problémáit, de a rooftop óráimon mindig vannak persze újak is. Itt nagyon oda kell figyelni, hogy olyan órát tartsak, ami egy szélesebb közönségnek is izgalmas lehet, amellett odafigyeljek, hogy senki ne sérüljön le. Bár minden új érkezőtől megkérdezem, sokan szégyenlősek, és nem szívesen nyilatkoznak a meglévő sérüléseikről. Ezért ezeken a nagyobb létszámú órákon inkább az elején gyorsan végigveszem az érzékeny területeket, és rögtön megoldást is mutatok rá, hogy hogyan érdemes ilyen esetben gyakorolnia. Ezen kívül ahol tehetem, három változatát is felajánlom a gyakorlatnak, így mindenki megtalálja azt, ami éppen boldoggá teszi, teheti 

Leginkább arról vagy ismert a hazai jógaközösségben, hogy különleges helyszínekre szervezel közös jógázásokat. Hogy jött ez az ötlet és miért tartod ezt a fajta jógázást fontosnak?

Én is az az ember voltam, aki azt gondolta, hogy a jóga nem neki való. Amióta viszont az életem része lett, azt látom, hogy másoknak is kell egy kis mézesmadzag, amivel közel lehet őket a matrachoz csalogatni. Sokan, ha azt hallják, hogy jógastúdió, akkor bezárnak, ha pedig egy különleges helyszínt és programot kínálsz nekik, akkor talán kipróbálják. A helyszíneket ötletszerűen választom, sokszor van, hogy random bemegyek, előadom a terveimet, és vagy nyitottak rá, vagy nem (szerencsém van, általában pozitív a visszajelzés) vagy van egy jó helyszínnel egy korábbi ismeretség, vagy meglátok egy izgalmas teret, fotót és gyorsan elkezdem szervezni. Szerencsére ma már sokan kifejezetten engem keresnek meg, hogy nézd csak, itt egy jó kis tetőterasz, be kellene jógázni. Van nálam egy ilyen rooftop-addikció.

Érte-e kritika azzal kapcsolatban, hogy ez „kirakat-jógázás” és nincs sok köze a jóga eredeti céljához?

(Nevet) Neeeem. Hát persze. A ma emberét leginkább a mozgáson keresztül tudod megfogni és meggyőzni, hogy kezdjen el jógázni. Nekem is évekbe telt, míg valóban le tudtam nyugodni, amíg nem kezdtem el izegni-mozogni, amikor le kellett volna ülni. Ha eljársz jógázni, akkor meg fog találni a jóga mélyebb értelme is, ha pedig mégsem, akkor legalább valami jót tettél a testeddel. Megközelítheted a jógát a sport oldalról is, de erről az jutott eszembe, amit nemrég Márk Tamás mondott egy meditációs oktatóképző tréningen: végezheted úgy a jógát, mint egy testedzés, de az olyan, mintha lenne egy menő sportautód, és azzal járnál a sarki közértbe, elvisz, de meghajthatnád az autópályán is.

Mint korábbi marketinges, rutinosabban és bátrabban is használod a közösségi médiát? Mik az ezzel kapcsolatos tapasztalataid?

Én sokat, talán túl sokat is gondolkodom egy-egy poszt előtt. A jógaoktató maga a brand, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit sugároz. Kaptam persze ezzel kapcsolatban is megjegyzéseket, kritikát, de a helyzet az, hogy a jóga egy intim dolog, kizárólag közted és a gyakorlásod között történik. Egy kép vagy egy poszt alapján senki nem tudhatja, nem ítélheti meg, hogy a másik azt éppen hogyan éli meg, hol tart és mit jelent neki. Senki nem látja kívülről, hogy mi történik benned. Egyébként is, ha jól végzed a dolgod, teljes az életed, se időd, se késztetésed nem lesz arra, hogy másokkal foglalkozz, ha csak nem úgy, hogy segítsétek, támogassátok, emeljétek egymást.

Mesélj egy kicsit nekünk a Yoga Connection fesztiválról?

Régóta megszületett bennem egy vagány fesztivál ötlete, aminek az az üzenete, hogy a jóga nem egy lassú és unalmas nyújtás, ami csak nőknek való. Ezt a koncepciót szuperül kiegészítik a fesztivál külföldi vendégoktatói, a Boys of Yoga, akik rendkívül nyitott, szerény srácok, nagyon jól és könnyen ment velük a kommunikáció. A többi, haza oktatóval nagyon gyorsan feltöltöttem a helyeket. Amikor a barátom segített átnézni a programot, meglepődve kérdezte: és hol vagy te? Először nem is tettem bele saját magam a programba…úgy éreztem, hogy én ebben a történetben más minőségben szerepelek éppen. Végül hagytam magam rábeszélni, és most utólag úgy látom, hogy szuper döntés volt, tökéletes stresszoldás lesz az egész napos szervezkedés mellé.  Én soha nem voltam az a nagy szereplős, mindig is nagyon lámpalázas voltam, és bár ezt már tudom kezelni, még mindig szaporábban lélegzem a nagyobb eseményeim előtt.

A fesztiválon egész nap jógaórák és előadások várják a jógikat, illetve a fesztivál ideje alatt az Akvárium melletti téren jógapiac is lesz rengeteg kiállítóval!

Hogy bírod egyedül a szervezést?

A korábbi marketinges munkám miatt már van tapasztalatom, illetve a Mandala Stúdióval szerveztem már több jógafesztivált, de ezt most teljesen más. Amikor mindent egyedül intézel, mindenért egyedül felelsz, az egy teljesen más helyzet. Sok benne a buktató és a szervezésben is nagyon sok volt az akadály, a változás, amikkel egyedül kellett megküzdenem. Nekem most ez a mantrám: Elrontani és belebukni ér, de nem csinálni, nem.

Köszönjük az interjút, találkozunk a Yoga Connection Budapest fesztiválon!

Spuriga Dóra (a FittAnya tulajdonosa) és papíron jógaoktató :) Szappan Petra jógaoktató, Gyalog-Szőke Zsófi jógaoktató



Címkék: jóga jógafesztivál szappan petra yoga connection


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás