"8 hónapos terhesen önkénteskedtem a futóversenyen"

2018-02-05

Szerző: Baráth Krisztina

Ha rendszeresen futsz és voltál már futóversenyen, bizonyára tapasztaltad, mennyire fontos a crew, azaz az önkéntesek jelenléte. Mindig mosolyognak, jókedvűek, szurkolnak neked, miközben az egész napjukat arra áldozzák, hogy kiszolgáljanak.

A rajtközpontban tevékenykednek, a futóútvonalon a megfelelő irányba terelnek, lecsippantják az idődet az ellenőrzőpontokon,  kezedbe nyomják az általad kiválasztott italt a poharadba vagy feltöltik a kulacsodat a frissítőpontokon. Mondanak 1-2 biztató szót és tovább engednek. Ha bármi gondod van, csak szólnod kell nekik. Egy jó segítőnek szavak sem kellenek, tudja, hogy az adott helyzetben mihez és hova kell fordulni. Mindössze néhány pillanatot töltesz velük, mégis nélkülük kivitelezhetetlen lenne egy futóverseny.

Egy önkéntes szabadon, ellenszolgáltatás és pénzbeli juttatás nélkül, belső indíttatásból vállalja, hogy legjobb tudása szerint segíti a közös célt elérni, azaz egy futó eseményt sikeresen lebonyolítani. Továbbá hozzásegít ahhoz, hogy aznap ki tudd hozni magadból a legjobb eredményt.

A futórendezvények között az egyik legspecifikusabb a Terepfutás.hu által szervezett terepversenyek. Ők szervezik Magyarországon a legnagyobb, legnívósabb terepfutó rendezvényt, a Salomon Ultra Trail Hungary-t, amit május végén tartanak és Szentendre ad otthont a terepfutóknak.  A rendezvény indulása óta kétszer is sikerült teljesítenem a rövidebb távot (55 km – 2015, 2016). Annyira hozzám nőtt az egész verseny, a hangulat, az emberek, a táv, a Pilis, Szentendre, hogy tavaly sem szerettem volna kihagyni, így 8 hónapos kismamaként jelentkeztem és beálltam az önkéntesek sorába.

Hogy miért őket választottam? Mert egyetértek a filozófiájukkal: egy teljes mértékű zöld futóverseny, ahol nincs eldobható pohár (mindenki a saját poharát vagy kulacsát használhatja), a célban komposztálható tányérból esznek a futók fém evőeszközökkel, a frissítőpontokon szelektíven gyűjtik a hulladékot, a rajtszámok vízbázisú festékkel készülnek. Családias a hangulat, egy összeszokott csapatról van szó, és bárkit szívélyesen fogadnak a közösségükbe.

A szervezők profi módon állítják össze az önkéntesek munkáját. Arra is biztosítanak lehetőséget, hogy kiválasszuk, a rendezvény melyik napján, mikor és hol kívánunk tevékenykedni. Semmit nem bíznak a véletlenre. Minden eshetőségre fel vannak készülve.

Barátnőmet sem kellett győzködnöm, szívesen elkísért, amint felmerült bennünk a gondolat. Több önkéntessel összeálltunk és egy autóval közelítettük meg a helyszínt (Pilisszentlászló, Kis Rigó Étterem melletti frissítőpont), ahol már javában folyt a munka. Arra készültünk, hogy fogadjuk, ellássuk és segítsük az Ultra Trail Hungary 55 km-es távján induló versenyzőket, akiknek ez a pont az első frissítőállomásuk.

Az egyik legfontosabb elem az egyen póló. A futónak tudnia kell, ki tartozik a crew csapatba, kihez fordulhat segítségért. A pólót felvéve rögtön átszellemültünk és felállítottuk a frissítőpontunkat. Majd kezdődhetett az ennivaló kikészítése, felszeletelése megfelelő sorokban: banán, alma, aszalt gyümölcsök, sajt, olívabogyó, uborka, csoki, keksz az asztal egyik részére, a másikba pedig az italok kerültek: víz, kóla, izoital.

A csapatunkon belül is szabadon választhattunk feladatot, így mi az italos részhez kerültünk. Hihetetlen gyorsan ment az idő, de készen voltunk már jócskán, mire az első terepfutót köszöntöttük. Nagy ováció fogadta őt. Feljegyeztük a nevét, a rajszámát, lestük a kérését. Az első negyed óra még könnyű volt, amikor a leggyorsabb futók érkeztek, mert ők még kevesen voltak.  Viszont amikor nem csak 2-3 futót, hanem 20-30 főt kell gyorsan akadálymentesen kiszolgálni, nos, ehhez igencsak összehangolt munka kell. Tölteni egyik pohárból a másikba, kicsavarni a különféle módon nyíló kulacsok tetejét, figyelni, hogy a megfelelő futónak add vissza a poharát/kulacsát, utántölteni a kancsókat, elkeverni az izoitalt, vagy amit a futó kér (magnézium, kalcium vízben feloldva), a kólát frissen felbontva, buborékosan szolgálni. Hamar megtanulja az ember, hogyan kell cselekedni. Tényleg elég volt egy pillantás a futóra, hogy azonnal tudjam, mit szeretne.

Így történt, hogy szinte elillant az a 3-4 óra, amit a pilisszentlászlói frissítőállomáson töltöttük.  
Mikor az utolsó futó is elhagyta a pontot, elbontottuk az állomásunkat. A szemetet gondosan szelektáltuk, a megmaradt és a bontatlan élelmiszereket külön helyeztük.  Az ellátásunkról is gondoskodtak a szervezők. Munkánk végeztével a célban a már beérkezett futókkal és a többi önkéntessel ebédeltünk, beszélgettünk.

Nagyszerű élmény volt egy versenyt más szemszögből átélni. Ugyanannyit adott, mintha versenyzőként, tapsviharban érek célba a ki tudja hányadik helyen.

Hogy ne törjem meg a sort, idén is visszatérek a versenyre. A rendezvény tovább bővült, már több táv közül lehet választani, lehetőséget adva a kezdőbb terepfutóknak is. Ezúttal a Visegrád Trail-re neveztem. Ez a táv (30 km) és a szint (1100 m) tökéletes lesz arra, hogy visszarázódjak a kicsit hosszabb terepfutásokra. Legutolsó információim szerint az összes távra betelt a létszám, várólistára még lehet regisztrálni. Segítőkre azonban mindig szükség van.



Címkék: futás futóverseny önkéntes


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel Megosztás